Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

III. Arusából Uffiumiba. - Kva heri!

I ÁRUSÁBÓL UFFIUMIBA 93 jól fedve haladok, miközben a rét felé lejtő ligetes pázsitot kutatom át szemeimmel. Egy hartebeesztet veszek célba, midőn éppen mellette egy strucckakast látok elsétálni. Ha egy tíz lépésnyire előttem álló bokrot észrevétlenül elérek, a mögül átpillanthatom az egész területet. Hason fekve, a fegyvert magam előtt tolva, ket marokkal a nagy fűbe kapaszkodva húzom előre magamat a bokorig, ahol féltérdről egy nagy csapat tomzon-gazella között öt legelésző strucckakast és egy tyúkot látok magam előtt. A legelőbb észrevett hartebeeszt-bak áll hozzám legközelebb, de ez már észrevett és elugrik, mire a tomzon-csapat is felfülel, a struccok pedig tőlem el, a sásos rét felé lépkednek folyton vissza-vissza tekintgetve. Lövésemre egy kakas hátba találva helyben marad és — bizonyságául annak, hogy a vad itt mennyire nem fél a puskaszótól •— a gazellák meg sem mozdulnak, a struccok pedig meglőtt társukat gyanúsan, ijedten körüllépkedve nézik, miközben időm van még egy kakast lőni. Erre a négy életben maradt madár a sásba menekül. Az elvágtató tomzon-csapatból is megsebzek még egy bakot, egyet pedig fölhengerítek. Amint rejtekemből kilépek, háromszáz lépésnyire előttem áll ismét a négy strucc a sásban, amelyből csak fejük, nyakuk és hátuk látszik ki. Négy lövcsemre egy kakas szalad ki a sásból őrült sebességgel és a pázsiton keresztül az erdőbe menekül. Most kilépek a pázsitra, amelyen két strucc-kakas és egy tomzon fekszik; messziről a baobab-fánál meglátom a domboldalon álló karavánomat, amint csak intésemre várnak, hogy ide siessenek. Ezekkel a sűrű sást átkeresvén, megtaláljuk mind a három struccot. Sajnos, az egyik közülök, amelynek szinét a magas sásban félreismertem, tyúk volt. Egy kakas a pagazzik közeledtére még fölkel és menekülni akar, de tolmácsom, kinél a hármascsövű fegyver van, leteríti. A sebzett tomzon után átkutatjuk az egész vidéket, de nem tudunk ráakadni. A struccok tollát kitépik, körmüket levágják, a tomzont lenyúzzák és szétosztják; azután a száfári élén nyugatnak indulok. Alig haladtunk azonban ötszáz lépést, midőn egy domb mögül megpillantok egy hartebeesztbikát; alkalmasint ugyanazt, amelyik előbb a struccok közül ugrott el ebben az irányban. A szép erős bika egy nyaklövéssel helyben marad. Ennyi vad láttára a rét vidékét ma nem hagyhatom el! Megrendelem a száfárinak, hogy vigyék magukkal a struccokat, tömérdek zsirjuk kifőzése végett s a most lőtt hartebeesztet, és üssék fel a tábort a rét dombos oldalából kimagasló baobab-fánál, mintegy két kilométerre innen. Magam pedig tovább folytatom a cserkészést. A rét mellett egy bokrosból kilépő két impala-suta tart felém. Murruót rázza a hideg, hogy nem lövök; de én — eltekintve, hogy sutát