Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
III. Arusából Uffiumiba. - A moránok elbúcsúznak
DAMASZKIN ' ARZÉN' méz egy részét mindig visszahagyják e madaraknak, azért a vandorobójárta helyeken e madarak, amint egy embert közeledni látnak, krr! krr! kiáltásukkal folyton a vándor előtt repdesvén, ahoz a fához csalogatják, amelyben a méhek laknak. Többször volt alkalmam mézkiszedésekor e kedves kis madarak viselkedését megfigyelni. Egy közeli ágon ülve nagy éberséggel kisérik a mézkiszedés hosszadalmas eljárását és ha egy darab lép leesik a földre, nagy mohósággal kapkodják fel. A vandorobók, ugy látszik, hogy a sok méhszűrás következtében be vannak oltva a méreg hatása ellen, mert többször láttam őket füstölés nélkül, fényes nappal kiszedni a sejteket, miután órákig tartó munkával, fejszék segélyével nyílást vágtak az odvas fába. A méhek össze-vissza szurkálják őket, amit ezek fel sem vesznek és utólagosan sem mutatkoznak daganatok. A vanyámvézi, — ha méhrajra akad, — a mézet csak erős füstölés közben szedi ki alkonyatkor. De mondhatni, hogy minden benszülött rajong a mézért és nagy ünnepség, ha egy odvas fában méhrajra talál. Másnap déltájt egy szép növésű ébenfa-erdő tisztásán egy elhagyott králhoz érünk. Kimat beszéli, hogy ezelőtt két évvel a balangaiak tanyáztak e helyen, mert otthon nagy szárazság volt. Inkább azt hinném, hogy a szomszéd vaffiumiaktól lopott jószágot rejtegették itten egy ideig. Itt-ott kukorica és durra látszik az elgazosodott sámbák között. A pagazzik lerakják terheiket és gyorsan learatják, amit használhatnak. Nem messze a králtól a bokrok között vadat látok vörösleni s mivel húskészletünk erősen megcsappant, sietek a vadat becserkészni. Körülbelül hatvan lépésre megközelítek három hartebeesztet, amelyek közül kettő bika. Nem vettek észre. Az egyik bikát helyben összelövöm, és mivel puskadörrenés talán elöször hangzik el e vidéken, nem riasztja meg a földön vergődő társukat bámuló másik kettőt: azokat is könnyű szerrel leterítem. A lenyiízás, szarvfűrészelés, feldarabolás sok időt vesznek igénybe: azért csak nagysokára indulhatunk. Két óra tájban egy magas fűvel benőtt völgybe érünk, amelyből menet közben száz meg száz fürjet verünk fel. A völgy közepén a Tangiró folyó állja utunkat. A folyó túlfelén lépcsőzetesen emelkedő erdős hegység látszik. A Tangiró mélyen bemosta magát a széles völgy televényes talajába; partjai meredekek és omladozók. Folyása délről északi irányban meglehetős gyors, ugy hogy az ár ellen nehéz lenne az úszás; vize iszapos. Szélessége ott, ahol átkeltünk, húsz méter. Kimat állítása szerint a Tangiró a Manyára-tó alatti Laua Szerere-tóba ömlik, amely előtt nagy terjedelmű mocsarakat képez. Feltűnő, hogy azokon a térképeken, amelyek jelzik a Tangirót, annak folyása északról délre van feltüntetve s miután
