Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
III. Arusából Uffiumiba. - A moránok elbúcsúznak
I ÁRUSÁBÓL UFFIUMIBA 89 arrafelé torkolatát nem ismerik, Uffiumi magasságában folyása kérdőjelben végződik. Lehet, hogy itt is, mint némely vadvizeknél, erős esőzések alkalmával ellenáramok képződnek. Az úszni tudó pagazzik gázlót keresnek, de a legsekélyebb helyen is olyan mély a víz, hogy a legmagasabb embereknek is vállig ér. Ez okból a leghosszabb két pagazzi podgyászát lerakja a túlparton és beállnak a mély vízbe, hogy a kisebb termetüeket átsegítsék. Ezek a podgyászszal a fejtetőn egyenkint nekiindulnak az árnak. Természetesen óriási hahotázás tör ki, mikor a kisebb termetűek homlokig merülnek a vízbe és felelősségük tudatában mindkét kézzel a podgyászt tartván, nem védekezhetnek, mikor a két bitang segítség helyett néhány pillanatra visszatartja őket a nagy vízben, mig a levegő után kapkodó, prüszkölő kis embereknek sikerül a mély árból kivergődni. Három órakor fogyathatjuk utunkat a folyó túlpartján elterülő sűrű erdőségben, a vízfolyással ellenkező irányban, mig négy órakor egy kis tóhoz érünk, amelyet ritkás sudárfáktól körülvett szép tisztás környez. Egy nagy csapat grant, tomzon és impala legel a tó mellett, többnyire nőstények borjaikkal. Egy jó impala-bakot keresek ki, de lehetetlen az előtte álló tehenek miatt lövésre kapnom. Majd az egész csapat vad futásban száguld el előttem, miközben sikerül egy tomzon-bakot és egy vén grant-tehenet kiduplázni. A tó partján ütjük fel a tábort. Éjjel a táborhoz közel, a kis tó túlpartján oroszlánok ordítottak. Midőn reggel ezek nyomait felkeresem, a tó mellett álló magános baobab-fára sok kacsát látok leszállni. Kíváncsiságból lelövök közülök egyet; nagyon szép tollazatú s nagyobb a mi tőke-kacsánknál. Visszatértemkor sátramban találom a két moránt öreg kísérőjükkel együtt, mindannyian távozásra készen. Elbúcsúzni jöttek, mert a Tangirón túl már nem az ő népük területén leszünk. Ha fegyveresen lépnének oda, ellenséges szándéknak vennék. Sajnálom a fiúkat, mert igen hasznavehető volt mindakettő. Megköszönöm nekik a jó szolgálatot; üdvözlöm a balangai öregeket és megajándékozom a fiúkat szövetekkel és gyöngyökkel. Még megmutatják pontosan az Uffiumi hegy felé vezető irányt, és miután azt a delejtű segítségével a vázlaton és a térképen Ruga-Rugával feljegyezzük, megkérdem tőlük: nem vállalkoznak-e ismét felszaporodott vadászemlékeimet magukkal vinni és K. főhadnagynak Árusán átadni? Kimat megfogadja, hogy mindezt híven teljesíti és egy kézszorítással mindketten öreg kísérőjük társaságában podg}^ászuk csomagolásához fognak. Midőn utolsó köszöntéssel indulni akarnak, mielőtt szép vadászemlékeimet végleg eltűnni látom, tolmácsom által megkérdeztetem őket:
