Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

III. Arusából Uffiumiba. - Éjféli látogatás

I ÁRUSÁBÓL UFFIUMIBA 81 tekete állatokból. Lehetetlen megközelítenem őket és igy ismét eredménytelenül abba kell hagynom üldözésüket. A gnűk után való járásom közben a kopár, köves hegyoldalban egy óriás teknősbékára akadtam. Teknője legalább másfél méter hosszű, szélessége pedig egy méter lehetett. Miután a gnűk jobban érdekeltek, nem zavartam unalmas életét. Most utólag sajnálom, hogy nem küldtem porterekért, akik az állatot megölvén, teknőjét lefűrészelhették volna. A pusztát, — ahová a gnűk üldözése után érek, — egy hosszan elnyúló, mocsaras, bokros mélyedés választja kétfelé. A terep a mélyedés mindkét oldalán emelkedik, ugy hogy könnyen áttekinthetem a túloldalt, amelyen száz meg száz zebra látható. Legelészve lassan halad a sok csíkos jószág a dombos magaslatok felé. Ugy látszik, vándorlásban vannak, oly óriás nagy a számuk. A mocsaras mélyedésen átgázolván, a bokrok fedezete alatt észrevétlenül a túloldalra jutottam, ahol mindenfelé csak zebrákat látni. Mintegy nyolcvan lépésre tőlem legel a legközelebbi csoport. Egy szép, széles szügyű csődör áll velem szemben. Magasra emelt fejjel, előre hegyezett fülekkel néz felém, mert meglátta az engem fedő bokor mozgását. De mi az? A csődör mögött egy más szinű állatot veszek észre; látócsövemmel, hosszú, nyársszerű szarvairól csakhamar orixra ismerek. Messze van, de a csődör már nyugtalankodva prüszköl és az orixot is magával ragadhatja. Betámasztott fegyverrel lövök, mire az orix előrebukik és lapocka alatt eltört lábbal tovább cammog. A zebrák nagy dübörgéssel tűnnek el a domb mögött. Az engem kisérő két moránnal és Murruóval szemmel tartjuk a meglőtt orixot, amint a zebrák után iparkodik, mig körülbelül ezer lépésre tőlünk megáll és lefekszik. A két moránnak jellel, szóval magyarázom, hogy én a mocsaras, bokros mélyedésnek egy alkalmas, kijelölt helyén meghúzódom, ők pedig iparkodjanak nagy kerülővel a fekvő orix mögé jutni és azt felém terelni. A két gígerli nagyszerűen végzi a dolgát. A beteg állatot észrevétlenül bekerítették, felhajtották és az egyenesen felém sántikál, nyomon követve üldözőitől. De vagy háromszáz lépésre más irányt vesz, ugy hogy Murruóval a bokrok oltalma alatt előre kell szaladnunk, hogy az orix útját elvágjuk. Ez, amint vagy százötven lépésre lehetünk, észrevesz bennünket és szemközt fordulva megáll. Lövésemre körbe szalad és erősen prüszkölő hangot adva letekszik. A két morán sebes futásban közeledik az állathoz, de ez ismét felugrik és leeresztett fejjel, messze előre nyúló hegyes szarvaival támadni készül. Erre az egyik rövid buzogányával ugy homlokon dobja, hogy az orix leszédül, mire mindkét üldözője ráveti magát és mialatt az egyik szarvait hátra nyomja, a másik késével átmetszi a gégéjét. Damaszkin Arzén: A mászái fensíkon. 6