Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
III. Arusából Uffiumiba. - Éjféli látogatás
82 DAMASZKIN* ARZÉN" Odaérve csodálom a hatalmas bikát s örülök a szép szarvaknak. Az orix (Orix colotis) már a nagyobb antilopokhoz tartozik. Színe sötétfakó, orra és combja csíkos, mint a zebráé. Szarvai nyárs-szerűek és egyenletesen széjjel állanak, tövükön gyűrűzöttek. A nőstény szarvai hosszabbak a bakéinál, ezeké ellenben szebben gyűrűzöttek és alul vastagabbak. A bak szarvának hossza 60—80 centiméter között ingadozik, mig a tehéné néha egy méter hosszat is elér. Este először hallok oroszlán-bömbölést a távolban. Éjjel már az ágyban fekve ismét hallom az állatok királyának hangját. Koromsötét lévén az éjszaka, nem is gondolhatni lesre; de talán holnap találkozom oroszlánnal! Sajnos, a másnapi cserkészet összes eredménye egy hartebeeszttehénsegy törpe antilop, az úgynevezett Klippspringer (Oreotragus saltator). Cserkészés közben szakadó eső lepett meg bennünket. Szerencsémre velem volt ujjnélküli loden esőgallérom. Amint közeledett az eső, észrevettem a két gígerli kétségbeesését hajdíszük miatt, amelyet gánti lebernyegükkel hasztalan iparkodtak megvédeni. Megkönyörültem rajtuk és gallérom alá vettem őket, akár egy kotlóstyúk az ő csibéit. Ebben a helyzetben láttam meg nem messze tőlünk a kis antilopot egy kiálló magános sziklára ugrani, ahol mozdulatlanul megállt a zuhogó esőben. Sikerült lelőni, aminek nagyon örültem, mert különben igen nehéz a törpe antilopot lövésre kapni. A magas fűben, vagy bokrok között, mint az üregi nyúl ugrik fel az ember lába előtt és lelapulva, zeg-zugos futással ugy elillan, hogy majdnem lehetetlen sikeres lövéssel leteríteni és apró hegyes szarvát a vadászgyüjtemény számára megszerezni. Estefelé eláll az eső és a sok vadhústól idecsalt keselyűk és marabúk nagy számban ereszkednek le táborom körül. Az utóbbiakból lövök néhány nagy, szép tollú példányt. Vacsora közben az ismét felhallatszó távoli oroszlánbőgés képezi az asztali zenét; két-három darabnak hangja olvad egybe. Éjfélkor nagy izgatottsággal keltenek fel, Ipgy: Huj! Huj! Szimba! Itt az oroszlán! Agyam mellett a csapó-széken feg3 rverem és Browning-revolverem mindig kéznél van. Puskám után n}aílva felugróm az ágyból s ug}'ane percben hallom közvetetlen a sátor mellett az oroszlán kettős tompa bömbölését. Az ijedt pagazzik mind egy csomóban állanak a magasan fellobogó tűz körül, amelyből égő zsarátnokot dobálnak a sötétbe, abba az irányba, ahonnan az oroszlán hangja utoljára elhangzik. A lobogó tűz élénken megvilágítja a kört, amely mögött a koromsötétségben semmi sem vehető ki. A pagazziktól kissé féli-e felismerem az egymás mellett álló három mászái hallgatag csoportját: mindegyiknek hosszú dárda villog a kezében, amint azt szúrásra készen, magasra emelve tartják. Ismét felhangzik az oroszlánbőgés, amelyet mély morgás követ, még pedig
