Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

III. Arusából Uffiumiba. - Éjféli látogatás

80 DAMASZKIN* ARZÉN" a szegény nőstény tomzon helyett egy pompás orixot lőhettem volna. Míg a száfári a vad lenyúzását, széjjeldarabolását végzi, én az orixok nyomát követem, de nemsokára fel kell adnom a reményt, hogy a már elriasztott vadat az erdőben még egyszer lövésre kapjam. Visszatérek, hogy utunkat folytassuk. Egy magaslatról a vezetők mutatják az Ajnak-\ölgyet, amelyben vizet találunk és táborozni fogunk; a völgyön túl elterülő pusztát Ssilále nak nevezik. E hullámos területen tartózkodik állítólag a sok vad. Amint az Ajnuk-völgybe leereszkedünk, a szál erdőben mozgást észlelek a fák között. Hátraintve, az egész száfárit megállítom és lassan, egyik fától a másikhoz kúszva, száz lépésre becserkészek egy 12—14 darabból álló zebra-csapatot. Erősebb, zömökebb alkotásáról csődörnek nézem az egyiket, mely a nagy fák alatt felsarjadzó bokroktól még kissé fedve van. Várok, mig legelés közben szabadabb helyre lép. Lövésemre a zebra egyenesen felágaskodik, két első lábával kapál a levegőben és hanyatt vágódik. A többi nagy robajjal tűnik el az erdőben egynek kivételével. Midőn a meglőtt vadhoz közeledem, látom, hogy a visszamaradt zebra mellette áll, és beteg társát szaglászva első lábával költögeti. Megsajnálom és nem lövök rá. Midőn ötven lépésre közeledem, a beteg hirtelen felugrik és mindaketten eltűnnek az erdőben. Még két elhamarkodott lövést hibáztam utánuk. Az erősen vérző vén csődör nyomát könnyű követni. Fél óra múlva megpillantom egv termita-domb oldalán fekve; a kanca még mindig mellette áll s csak közeledtemre hagyja el. A csődör elejére emelkedik s ugy ül, mint egy kutya. Első lövésemre még felugrik s a termita-dombra kapaszkodik, ahonnan második golyóm legurítja. Sajnálom a szép, erős állatot, s miután vádászemléket ugy sem szolgáltat, fölteszem magamban, hogy ezentúl csak szükség esetén fogok zebrát lőni, ha t. i. húsra van szükség és más vadat nem találok. Az Ajnuk-völgy vizéhez érve, ott a tábort már készen találom. Az egész közeli környék hemzseg a gyöngytyúktól, amelyeket a víz csal ide. Este egy-egy ernyős akácon 14—20 darabot látni. Sokat lőhetnék, de mivel nem akarom a vidéket felriasztani, csak két fiatalt lövök a holnapi ebédhez. Március 20-án egy nagy csapat gnút (Catoblepas gnu) üldözök sokáig. Két igen erős bika van közöttük; a teheneket többnyire borjaik követik. Különös szerencsétlenségem van ezekkel az állatokkal, pedig nagyon vágyódom már egyet lőni a hatalmas kinézésű, bivalyhoz hasonlttó látogatás.