Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

II. A Gárena erobitól Árusáig - A sauri

70 DAMASZKIN* ARZÉN" teleppel. Odáig azonban a térképen, mint ismeretlen vidéken semmi bejegyzés sem látható. Ott nem marad más hátra, mint a delejtű után haladva esetleg a sűrűségekben a dzsungl-kés segélyével keresztül vergődni. Uffiumitól azután a Gurui hegyig ismét kaphatok vezetőt; de ha e hegyet egészen meg akarnám kerülni, annak nyugati oldalán ismét teljesen ismeretlen helyekre juthatok. Majd tanácsolja, hogy ha a vidéket megvadásztam, délkeletnek tartsak, Kondoa katonai bóma irányában, ahol további expedíciómra ismét beszerezhetem az útközben megfogyott élelmiszereket és cseretárgyakat. E katonai különítmény parancsnokához ajánló levelet is adott. Végre azt javasolja, hogy Kondoától folyvást keletnek haladjak a nagyrészt még ismeretlen, a térképen egészen fehéren hagyott mászái pusztán keresztül a Pángáni folyóig, amelyen azután északi irányban ismét Mosiba érek. A főhadnagy a Pángáni folyó mentén vadászott már, midőn néhány év előtt terep-felvételek végett jart azon a vidéken. Nem győzi eléggé magasztalni e folyó környékét, mint a vadász valódi Doradóját. E leírása és más vadásztörténetek hatása alatt, amelyeket a Pángáni vidékéről eleve olvastam, már maga a név is hivogatólag hatott reám. Ez okozta, hogy minél inkább közeledtem hozzá, annál jobban vonzott és több jó vadászterületet csak felületesen cserkésztem át, hogy minél előbb érjek ez igéretföldjére. Igy hát holnap indulunk, hátat fordítván a szép Árusának. Ismét sátoros, nomád életet folytathatok! Csak egy gondom van, amely pedig a nomád életben nagy gond. Nincsen cipőm! Egy szállító cég ügyetlensége folytán podgy ászom egy része Triesztben maradt vissza s szerencsétlenségemre jó szöges, hegyi bakkancsaim éppen e visszamaradt csomagban voltak. Legjobb cipőim talpán pedig az eddigi járástól már erős folytonossági hiányok támadtak. A derék főhadnagy ebben is tud segíteni rajtam. Két pár vadonat új cipője érkezett nemrég Berlinből, ezekből átenged egy párt számomra. Nagy ugyan a cipő, de jobb a mezitlábnál. A véletlen is segítségemre jő egy kedves tisztelendő páter alakjában, aki a Kilimándzsáró lejtőjén lévő misszió-állomásról szerencsémre éppen ma látogatott el Árusába. A derék elszászi születésű páter hallván cipőkalamitásomat, elmondja, hogy a misszió-állomáson apácák is vannak, akik közül „Gabriella nővér", mielőtt hazájából, Bajorországból Afrikába jött volna, ott alaposan megtanulta a cipészmesterséget. A jó nővér örvendeni fog, ha egy idetévedt keresztény emberen segíthet. K. főhadnagy azonnal embereket rendel, akik a hiányos cipőkkel és páter Dürr levelével Kibosó misszió-állomásra sietnek, azzal a szigorú utasítással, hogy ott a cipők elkészültét bevárják és azokat ismét