Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

II. A Gárena erobitól Árusáig - A sziklatenger

A GÁREN'A IROBITÓL ÁRUSÁIG >)1 átizzadva átlépem a gerincet s lecserkészek a bokros szakadékon, amely alatt az előbb említett antilop-csapat állott. Nagy meglepődésemre ezek helyett Szelemánit látom ott, aki erős integetések közben magyarázza, hogy mikor engem a hegy tulfelére látott menni, az antilopokot át akarta terelni felém, de ezek éppen az ellenkező irányban vágtattak le a hegyen. Dühömben magamból kikelve, éppen nem civilizált, sőt még csak nem is keresztény módra kézzel-lábbal verem-rugom Szelemánit, aki hallatlan néger megadással tűri a verést. Mire mély szégyenérzet váltja fel dühömet, amit eltitkolandó, gorombán ráparancsolok, hogy azonnal takarodjék haza! Lehorgasztott fejjel távozik. Visszatérek ismét a gerincre, hátha még találkozhatom a struccmadarakkal. Verdén lefelé haladva a sziklák között öt tomzon-bakot pillantok meg egy kis füves lejtőn. A legközelebbi bak nyolcvan lépésnyire egy szikla élén áll, mint egy zerge. Teljes nyugalommal célba veszem és ugy elhibázom, hogy a bak csodálkozásában nem tudván magát elhatározni, mozdulatlanul helyben marad, mig társai gyorsan elugranak. Megismétlem a lövést és — másodszor is elhibázom. Minden vadász azzal menti magát ilyenkor, hogy szerencsétlen napja van. Ezzel a vigasztalással ballagok én is hazafelé. Miután rövid idő alatt negyedszer haladok át az átkozott meredek gerincen, a túlsó völgyben ismét egy csapat tomzont látok. Közeledtemre a csapat elugrik, de egy erős bak helyben marad. Nagy a távolság, de nincsen veszíteni való időm. A bakot jól célbavéve lövök, s ez a tűzben összeroskad. Mialatt neki indulok, a távolságot lelépni, futva elém kerül a javíthatatlan Szelemáni, hogy a még vergődő bakot lesakterezze! És — óh, emberi gyöngeség! — csak felületesen pirongatom meg, mivel a lemért távolság kétszáznyolcvan lépés és a baknak erös szarvai vannak. Később a táborban megmagyarázta Szelemáni, hogy hazamenet látta a csapatot s meghúzódott a bokrok között, hogy el ne zavarja őket. Mind a mellett szigorú ukázt bocsátok ki, hogy ezentúl az elsőt, aki engedély nélkül fog követni, azonnal elbocsátom. Mielőtt a táborba értem, még egy gyönyörű tomzon-bakot lőttem. A sziklatenger. Délután félötkor egy csapat tomzon között két jó grant-bikát látok. Amint üldözőbe veszem a csapatot, egy darabig együtt haladnak a hegy felé, de ez előtt a tomzonok vágtatva haladnak el előttem vissza a pusztának, mig a két grant-bika a csapattól elváltán a hegynek