Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

II. A Gárena erobitól Árusáig - A sziklatenger

54 DAMASZKIN ARZÉN" tart. Teljes erőmből futok, hogy még meglássam, mielőtt a bokros hegyet el érik; az egyik eltűnik a bokrok közt, mig a másik megáll a sűrű szélén. Lövésemre a bika két ugrást téve összeesik. A távolságot lelépem; kétszáztizennégy lépés. Murruót a vadnál hagyván, haza akarok menni, hogy portereket küldjek a bikáért, de nem messze a hegyoldalban ismét két grant-bikát pillantok meg. Éppen indulok ezeket becserkészni, midőn egyszerre jobbra pillantva észre veszem, hogy ötven lépés távolságban a magas fűből egy nagy madárfej kandikál ki felém, velem párhuzamosan haladván előre. Megállok, hogy a madár testét láthassam. Lövésemre szárnycsapdosva hever a magas fűben. Három lábujjáról és laposra nyomott fejéről felismerem, hogy túzokfaj, amely nagyságban legerősebb tűzokkakasunkat is felülmúlja. Színe szürkés-tarka, állán nyolc sörteszerű szakáltollal, tarkóján hátrafelé simuló tollpamacscsal. Később megállapítom, hogy a bóbitás túzok — Eupodotis eristata — fajtájából való. Este hazatérvén, RugaRugát már ott találom. Ezt a tegnap megsebzett grant- és tomzon-bikák megkeresésére küldtem. Az előbbit megkapta, miután a comblövésével tovább vánszorgó állatnak még két kegyelemlövést adott, de a tomzon bakot már nem volt képes megtalálni, bár tíz emberrel az egész környéket felkutatta. Hetedikén reggel az egyik csapóvasban egy vadmacskát (Viverra Genetta) találunk. Kisebb a miénknél: teste hosszura nyúlt, orra hegyes, farkán nyolc feketés gyűrűvel. Eéltízkor fel van szedve a tábor; mindnyájan átkelünk a patakon és tágas fensíkon haladunk északnak, az angol határ felé. A síkságból imitt-amott meredek fekete sziklatömbök emelkednek ki a legkülönfélébb alakokban. Az egyik tornyos templomnak, a másik diadalkapunak, majd meg óriás termetű embernek vagy állatnak alakjára emlékeztet. Néhány grant- és tomzon-csapat látható, amelyek száma, amint északnak haladunk, folyton szaporodik. Három óra felé délután már az egész látóhatárt ellepi a sok gazella; különösen tomzont százával látni egy-egy csapatban. A tehenek borjaikkal és a fiatal bakokkal rendesen együtt legelnek, mig az erős, nagyszarvú, vén bakok külön járnak. A gazellák mind igen vadak, közeledtünkre már messziről elugranak, azért a sík területen meg sem kísérlem becserkészésüket. A száfári élén haladván, nagy távolságra két eredménytelen lövést teszek, majd egy harmadik lövésnél tisztán hallom a golyót beütni, de a bak jelzés nélkül tovább szökik. A sík területen figyelemmel kisérem minden mozdulatát; .mintegy ezer lépésnyi távolságban tántorogni kezd, fejével többször a föld felé hajlong, végre fölfordul. Előhozatva látom, hogy a golyót éppen .a lapocka mögött, a bordákba kapta.