Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Antilopok és gazellák

44 DAMASZKIN ARZÉN" és kukoricát hozat s azt teával, rossz olcsó brandyvel s ami fő, sok cukorral viszonzom a tűz körül guggoló, előkelő társaságnak, akik mind teljes hadi díszben, paizszsal és lándzsával jelentek meg. A sauri sokáig elhúzódik, a hold már magasan áll felettünk s kisértetiesen világítja meg a fekete alakokat, amelyeknek csoportjából csak a szemek fehére, a tündöklő fogak s imitt-amott egy megmozdított dárda pengéje villannak elő. Március 5-én reggel egy körülbelül 12—13 éves lajon (gyerek) áll elém szökés hajjal, kék szemekkel és elmondja, hogy Ssomáli-nak hívják, árva, nincs senkije; vigyem magammal. A gyermek nagyon szép, értelmes arcú; csokoládészinű bőrétől bizarr módon elüt világos haja és kék szeme. Ndigallah mángi mondja, hogy a gyermeket néhány év előtt elhagyatva találták a pusztában betegen, s hogy valószínűleg egy karavántól maradt el, amely Afrika belsejéből mint rabszolgát hozta magával. A fiút felfogadom. A konyha körül alkalmazva később nagyon ügyesnek bizonyult. Egynéhány maláriás gyermeket is hoznak, hogy segítsek rajtuk. Az ember szíve megesik a szegény kis férgeken, amint látja, mennyit szenvednek; mennyire le vannak soványodva. A hideg rázza őket; fejük forró, mint a tűz, de annyira meg vannak hatva a sátor, a sok pagazzi, főleg azonban a két fehér ember láttára, hogy egy panaszos szó sem hangzik el ajkaikról. A szülők mondják, hogy némelyikük már régen beteg, pedig már mindenfélét megpróbáltak velük, még az általános szert, a húsbevágást s a sebnek mafuta itlájá-v&\ (európai olaj), azaz petróleummal való bekenését is megkísérelték; s mutatják a sebeket a sanyargatott, szegény kis testecskéken. Beszélik, hogy bűvszereket is használtak, de hiába; a rossz szellemet nem tudják a gyermekből kiűzni. Egész csomó chinin-pasztillát adok át egy okosabb kinézésű öregnek és meghagyom, mikor és miképen adja be a gyermekeknek. Mennyi szegény kis poronty pusztulhat el itt, akiket mind meg lehetne tartani az életnek! Kilenc órakor reggel elbúcsúzom a mángitól és aztán indulunk a Gárena-erobi felé, amely patakot déltájban megközelítjük. Folyását a partjain végighúzódó magas zöld fák már messziről jelzik; itt rövid zöld fű váltja fel a magas sárga füvet, amelyen már két nap óta haladtunk. A Gárena-erobi (hideg patak) a Kilimándzsáró hegységből északnyugati irányban folyik le, aztán a völgybe érve egészen délnek kanyarodik és a Kilimándzsáró és Meru hegyek között fekvő síkság felé folyik. Mi a patak jobb partján haladunk felfelé, északnak; balkézt a síkságot hullámos dombok határolják, amelyek északnak hegyekké emel-