Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Antilopok és gazellák
MOSIBÓL A G AREN 'A EROBIHOZ 43 utánunk lopódzott, magamnál tartván, a hármas csövű fegyverrel a tóban vadászgatok. Csodálatos, mily szelidek ezek a kacsák; 25—30 lépésről lövöm őket. A tó túlpartján egy nagy fekete madarat látok. Betámasztott fegyverrel, háromszázas irányzékkal lövök és a madár szerencsésen helyben marad. A gyerek szó nélkül neki megy a víznek s azon eleinte gázol, majd úszik s a madarat áthozza. Szép nagy sarkantyús lúd (Plectropterus gambensis); szárnyhajlásánál ujj hosszúságú, hegyes csontsarkantyúval van fölfegyverezve. Két gödényt is sikerül becserkészni; az egyiket meglövöm. Majd eg}% a magas tűben sétáló szép pávadarut (Grus pavonia) teríteti le. A tábor felé tartva egy nagy mocsárhoz érek, amelynek sima víztükrén rózsaszínű, fehér és sötét szigetek látszanak a távolból. Közelebb érvén, a látócsővel fölismerem, hogy az előbbiek flamingók, a fehérek kanalas gémek, a többi pedig számtalan kácsa. Lehetetlen megközelítenem a madarakat s a nagy csapatokba irányzott néhány eredménytelen golyólövésre az ezernyi vízimadár nagy zsibongással elszéled a magasban. Visszatérek a táborba, ahol Ruga-Ruga már várt reám. Négy lövést tett az üldözött hartebeeszt után, de nem tudta megkapni. A meglőtt hartebeesztért kiküldött pagazzik, a kis mászái tolmács nagy szomorúságára még nem jöttek meg. Mai jó viselkedéseért ugyanis a meglőtt hartebeeszt bőrét neki ajándékoztam. Ez itt nagyon értékes ajándék s ez okból nagy gondot okoz a gyereknek a bőr késedelmes megérkezése. Türelmetlenségében nem restel egyedül eléjök indulni mindannak dacára, hogy reggel 4-től esteli 10 óráig folytonosan menetelt velem a tizenkét éves fickó, majdnem az egész idő alatt utánam cipelve a nap hevében tartaléktölténytáskámat, csutorámat s hazafelé a nehéz nagy ludat, kácsákat s a gödény fejét és lábait. Miután a pagazzi mind együtt van, útnak indulunk s három órai gyalogolás után egy mászái telep közelében, Kiraragua nevű pompás hegyi patak partján ütjük fel sátrainkat. Mondják, hogy e teleptől nem messze a hegyek között lakik a mászáiak fő leibon-ja (kuruzsló), akihez a nép messze földről vándorol, hogy ügyes-bajos dolgaiban tanácsot vagy bűvszert kérjen tőle. A telep főnöke, Ndigcillcih nevű mángi látogatást tesz nálam*s miután éppen az ebédet tálalják, őt is meghívom. Az étrend: víziló-leves makarónival, hartebeeszt-velő pirítóssal, reedbuck-sült befőtt gyümölcscsel; sárszalonka rizszsel; banána, feketekávé, olasz vörösbor, fehér ménesi (67-es saját termésű). Estére a mángi összehívja előkelőbb alattvalóit nagy sanri-ra (tanácskozás) avégett, hogy a vidéket jól ismerő vezetőket és vadászfundikat szerezzenek kísérőül. A mángi viszonzásul az ebédért tejet
