Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Antilopok és gazellák

42 DAMASZKIN ARZÉN" könyökkel lövök. A golyót tisztán hallom beütni, mire a hartebeeszt előre ugorva összeesik. Mialatt a vandorobók örömkurjantásokkal, a vad felé rohannak, én a távolságot számolva lépdelek lassan utánuk. Eközben a hartebeeszt talpraáll a körülálló szerecsenek között; majd nekiszegzett szarvakkal rárohan az egyikre, aki félreugrik és a hartebeeszt kiszabadulva tova fut, a benszülöttek utána, én pedig az üldözők miatt nem lőhetek s az egész rohanó társaság egy domb mögött eltűnik. Midőn a dombra kapaszkodom, hogy körültekinthessek, jobb kézt körülbelül nyolcszáz lépésre egy gyönyörű zöld pázsit övezte tavat pillantok meg, amelyen vörös pontok mozognak. Látócsövemmel tíz darab hartebeesztet és a víz szélén egy vaddisznót ismerek fel. Nem törődve tovább a sebzett vaddal, a pázsitos tó felé indulok, de kellő fedezet híján a csapatot nem tudom becserkészni s nagy távolságból lövök utánuk; hartebeeszt és vaddisznó egészségesen tovább állanak. Egy magas domb tetejére állok, hogy a vandorobók megtaláljanak s ezek nemsokára nálam teremnek a hírrel, hogy a hartebeesztet nem tudták elérni, mert az mindig erősebben futott. Messze alattunk a karavánt látjuk haladni s azt egy tó közelében elérvén, méteres fűben, egy domboldalon táborozunk. Az eddigi tapasztalatok alapjan a vandorobóknak szigorúan megtiltom, hogy ezentúl a meglőtt vadhoz szaladjanak. Másnap reggel egy domb tetejéről egy hartebeesztet pillantok meg egy tó pázsitos partján legelni. Jó széllel egy magas termita-dombot * használok fel fedezetül, hogy megközelíthessem a tavat. A domb mögül kitekintve, 120—130 lépésre tőlem hat darab hartebeeszt fekszik 10—15 lépésre egymástól, két darab pedig legelész. A fekvők egyikét a legerősebbnek becsülvén, lapockán lövöm. A bak felugrik fekvőhelyéből, de legott ismét felfordul. A többi elmenekül az apró zöldpázsitról a magas fűbe; csak egy erős bak fordul pár ugrás után vissza s szembe állván, felém néz kíváncsian, hogy mi háborgatta nyugalmát. Szügybe lövöm s mintha a villám érte volna, összeesik. Ezalatt az előbb lőtt vad feltápászkodik: az első elhamarkodott lövéssel elhibázom, a másodikkal leterítem. Odamegyek és csodálkozom nagyságán, mert a szabadban ez az antilop (Bubalis cokei) nem oly mutatós, mint terítéken. A másikhoz közeledvén, látom, amint felugrik és a nagy fűben eltűnik anélkül, hogy utána lőhetnék. Sok vér jelzi útját. Tolmácsom, aki velem jött, a vadorobók társaságában, Schönaueremmel felfegyverezve követi, mialatt egy mászáit a táborba küldök pagazzikért a nyáma hazaszállítása végett. Magam ezalatt a kis tolmács mászái gyereket, Ndigiát, aki kíváncsian * Hangyáktól készített bolyok, amelyek néha 4-5 méter magasságot érnek el.