Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - A száfári beosztása

26 DAMASZKIN ARZÉN" s igy — mint leányasszonyt — sem a leányok, sem pedig az asszonyok nem fogadják tánckörükbe. Sokáig nézzük a vad vigalmat, amelyet vacsoraközben továbbfolytatnak körülöttünk; de midőn most már mind a három népfaj egyszerre produkálja különböző dallamú táncát: oly zűrzavaros lárma támad, hogy jobbnak látom Meimáridisz egy fiatal görög alkalmazottjával, Monász-szal együtt a bómát elhagyván, a felséges holdvilágban sétálni. Lassan ballagunk a gyönyörű éjszakában ; hiénák üvöltése, sakálok vinnyogása vegyül az idáig is elhallatszó mulatság zajaba. Monász sokat kérdezget Európáról, ahová gyermekkori emlékei fűzik. Kellemes sétánkat egy bokornál halk suttogás zavarja. Vigasztaló lágy hangok és sírás vegyülnek össze. Illedelmesen visszavonulunk a bómára, ahol a vigasztalhatatlan bukott fekete nő és Ruga-Rugám kivételével az egész társaságot vígan együtt találjuk. Másnap reggel búcsút veszünk Meimáridisztől, aki Mosiba visszaszamaragol, mi pedig Ruga-Rugável és Mahomádi nevü munyámpárával (karaván-vezető) hozzáfogunk a száfári fölszereléséhez, ami igen fontos dolog, mert a podgy ászokat ugy kell most elosztani, hogy a további utazások alatt is minden pagazzi ismerje a saját málháját, amelyet ő maga csomagol, visz és amelyről ő felelős. így hát az első szereposztás, tekintettel a beosztandó podgyász súlyára és alakjára, nem kevés bajt okoz a munyámpárának. Meglepett, hogy két nagy vasbádog-szekrény után oly nagy volt a „kereslet"; pedig ezek képezték a legnehezebb podgyászdarabokat. Tolmácsom, aki már sok száfárin vett részt, odamagyarázza ez általános igyekezetet, hogy a két láda miniummal élénkvörösre lévén festve, azok az egész száfárinak bizonyos előkelőséget, nagyúri nimbuszt kölcsönöznek, amely körülmény a láda hordozójára is bizonyos fényt derít. A ssánduku ekundu mkuba (nagy vörös láda) és a ssánduku ekundu mdogó (kis vörös láda) nem változtatta az egész négyhavi időszak alatt porterét; sőt az előbbit, amelyet egy nagyon megbízható derék pagazzi, Meri hordott, ez ugy megszerette, hogy midőn második expediciómat szerveztem Mosiban, Meri ismét jelentkezett a szánduku ekundu cipelésére. Végre sok lárma, kiabálás, veszekedés után sikerült minden darab podgyászt és minden szolgát beosztani; igy aztán harmincöt pagazzival, akikhez két asszony is csatlakozott, végre útnak indulhattunk. Miután tolmácsom csak az Afrikában dívó hivatalos nyelvet, a kisstiahili-1 beszélte, — hogy a mászáiak és dzságákkal is megértethessem magamat, egy Ndigia nevű mászái bárnoti-1 (kis fiu) fogadtam föl, aki anyanyelvén kivül jól beszéli a dzságát és kiszuahilit is. Én elől haladok Ndigiával és a két mászái fundival, utánam libasorban a pagazzik, akik között a munyámpára, a menet végén pedig a