Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
I. Mosiból a Gárena erobihoz. - A száfári beosztása
MOSIBÓL A G AREN 'A EROBIHOZ 31 tolmács lépked. A munyámpára és a tolmács a viziló hátbőréből metszett ostorral, úgynevezett kibokóval vannak ellátva, a vizilovat ugyanis kiszuahili nyelven kibokónak nevezik. Gyönyörű szép erdőkön haladunk mindig fölfelé a Kilimándzsáró nyugati, Ssira nevű hegyláncán; mindenütt forrásokra és gyorsfolyású kis patakokra akadunk, amelyek hetyenként a völgyekben szép növényzetű mocsaras réteket kéoeznek. Az erdőségből kijutván, meredek, kopár hegy emelkedik előttünk, tetején egy paliszádokkal bekerített teleppel, amely körül kukorica-, durra- és köles-vetések zöldelnek. Tolmácsom beszéli, hogy ez Bronsard telepe, amelynek a hangzatos Asskcínia-nóva nevet adta. Az e vidéken befogott vadállatokat innen szállítják Mbugnni-ba, majd onnan Európába,Hagenbecknek. A telepen meglátogatom a főnököt, egy vén arabot, akit az egész vidék Maharabu-nak nevez. Régente e helyen strucc-farm állott, amely tönkrement. Jelenleg csak egy elen-borjú, egy földi malac (Orvcteropus Wertheri) * és három fiatal strucc-madár tengeti itt életét. Egy órai gyaloglás után Kibongotó-ra érek, amely telep az őserdő szélén már jó magasan fekszik. A levegő itt kellemesen hűvös. A kindibeliekhez hasonló vízvezetékeket és sámbákat látunk, de sokkal nagyobb méretekben. A mángi udvarán ütöm föl sátramat. Egy dzsága-vadász ajánlkozik, hogy elvezet a Szira hegyek magasabb részeibe, ahol keresztes (colobus) majmok tartózkodnak. Azonnal útnak indulunk. Három-négy órát mászunk teljesen alpesi jellegű helyeken, miközben sok vaddisznónyomra akadunk. A vezető szerint e vaddisznók a magas fekvésű hegyszakadékokban tartózkodnak s éjjel törnek be a sámbákba, ahol nagy pusztításokat visznek véghez. Végre magas szálerdőbe érünk, ahol a majmok a nagy fák gyümölcseit keresik. Óvatos járás közben a faóriások ormait kutatva megpillantom e gyönyörű állatok egyikét egy fa tetején. Háttal ül felém; bozontos, hosszú, hófehér farka messze lenyúlik. Kis kutatásra, bujkálásra látom, hogy egész csapat lepi el a fa sudarát; sok fiatal majom is ugrál anyja körül. Lövéstávolból lelövök egy erős darabot, amelyet nagyságánál fogva kannak nézek. A durranásra óriási ribillió támad; az egész sereg ugrálva halad ágról-ágra a magasban tovább. Az anyamajmok kölykeiket egy karral mellükhöz szorítva rohannak. Még egyre rá tudok lőni és ez is halálosan sebezve, egy kézzel görcsösen az ágba kapaszkodva lóg a * A íöldi malac odúban lakik. Csak éjjel jár tápláléka után. Hosszú füleivel, disznóéhoz hasonló orrmányával és kenguru-ra emlékeztető alakjával különösen idegenszerű, meglepő benyomást tesz az emberre. Odúja oly mély és elágazó, hogy mint hallom, egy ily földi malac kiásatásához tíznapi folytonos munka volt szükséges.
