Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Sikertelen elefánt-vadászat
MOSIBÓL A G AREN 'A EROBIHOZ 23 A mángival a sámbák között sétálgatunk, miközben az elefántokozta nagy károkat észleljük: a banána-fürtök letépve; borsó, köles stb. óriási talpaiktól mélyen a földbe taposva hevernek szanaszét. A banánaerdők árnyékában csörgedező, friss vizű csatorna mellett vannak elszórtan építve a dzsága-kunyhók. Gúla-alakúak és banána-levelekkel fedvék. A mángi kunyhója a legmagasabb, de ennek fedése nem banána-levélből, hanem a sivatag hosszú sásos szénájából áll, oly módon megerősítve, mint zsupszalma-fedeleink tetőzete. A földbe egy körülbelül nyolc méter magas oszlopot ütnek, amely a kunyhó középoszlopát képezi; ehhez a főoszlophoz erősítik körben az oldalrudakat, amelyek liánákkal körülfonva, a körülbelül másfél méter vastag zsuptetőzet alapját képezik. Az egész tetőzést mesterileg csinálják. A mángi megigéri, hogy megbízottai kikutatják, melyik sámbában garázdálkodtak az elefántok és reggel biztosan követhetjük nyomaikat az őserdőbe. Sétámról késő este tértem vissza sátramba, ahol vacsora után azonnal lefeküdtem. Alig hogy elalszom, éktelen lármára ébredek; a dzsága sámba-tulajdonosok az elefántokat riasztgatják, amelyeknek törtetése idehallatszik. Fegyverhez nyúlok és a lárma irányában haladok, de oly koromsötétség van, hogy hiábavaló vállalkozás volna az elefántokat becserkészni, mert tiz lépésről sem láthatnám meg azokat. Igy azután nagy mérgelődve visszatérek sátramba, mert eszembe jut, hogy nemrégiben egy elefántvadászatról szóló könyvet olvastam, amelynek szerzője elmeséli, hogy az elefánt emberi hangok hallatára félelmében mértföldekre távozik a vidékről. Egész éjjel nem alhatom a lármától és szentül hittem, hogy másnap hirét-hamvát sem találom az elefántoknak. De már hajnalban újra meggyőződtem, hogy az afrikai vadászatokról szóló könyvek gyakran mily téves ismertetéseket adnak az európai vadásznak. Még egészen sötét volt, midőn két dzsága-vezető jelenik meg sátramban azzal a jelentéssel, hogy indulhatunk. Sámbák között vezetnek mintegy félóráig, majd megállnak egy banána-ültetvény szélében. Fütyülésükre előbukkan az ültetvény-tulajdonos és szó nélkül átveszi a vezetést. A banána sámba szélén haladunk borsóültetvényen át. Nemsokára megáll a vezető, mert ahoz a helyhez jutottunk, ahol az elefántok a banánákból a borsótáblába léptek. E táblán túl, amely körülbelül 40 lépés széles, már az őserdő kezdődik. A sámba-tulajdonos elmarad és a két vezető folytatja a nyomozást. Az elefántok a borsóföldön elszéledtek, de rövid keresés után az őserdő szélén oly helyre akadunk, ahol friss nyomaik az erdőbe vezetnek. E közben annyira kivilágosodott, hogy tisztán* lehetett célozni; a két dzsága előrehalad a friss nyomon, én közvetetlen utánuk az elefánt-
