Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Sikertelen elefánt-vadászat

24 DAMASZKIN ARZÉN" törte uton, a tövises sűrűben. Alig haladunk kétszáz lépésnyire, dobszerű, tompa dübörgést hallunk; a vezetők megállnak és jelekkel magyarázzák, hogy most én menjek előre, mert közel van az elefánt; a dübörgés az állat haskorgásától ered. Alig haladok előre nagy óvatossággal néhány lépést, mikor tőlem mintegy harminc lépésre nagy robajjal megmozdul a sűrűség. Egy elefánt felkél fekvőhelyéből, de a nagy sűrűség miatt az óriási tömeg körvonalait inkább sejtem, mint látom. Mozdulatlanul áll egy percig, majd ugy tetszik, mintha felém fordulna. Végre magasan a sűrűben egy kis résen át megpillantom az elefánt szemét; gyorsan célba veszem, lövök, de ugyanabban a pillanatban már észrevett az elefánt is és sebesen elfordul. Biztosan éreztem, hogy golyóm a szeme és füle között érte koponyáját. Az óriás állat mélyhangű bőgést hallatva összeesik. Meg voltam győződve, hogy az elefánt nem is mukkan többet; de csakhamar nagy csörtetés közben, amelyet az állat végvonaglásának tartottam, egyszerre csak megpillantom az ismét lábrakapott állat hátát, amely a sűrű erdőben támolyogva eltűnik anélkül, hogy még egy lövést küldhettem volna utána. Minden képzeletet felülmúló, fárasztó nyomozás kezdődött. A két dzsága vezető egy percre sem veszíti el a nyomot; a tövisek meztelen testüket véresre szaggatják. Négy órai hajsza közben háromszor verjük fel a súlyosan sebzett állatot. Egyszer alig van távolabb 20—25 lépésnél, s mivel lehetetlen a sűrűségtől meglátni, hasra fekve a bozót alján megpillantom óriás lábait, de ezek is annyira fedettek, hogy nem lehet rálőni. Üldözés közben sok helyen kihányt gyomortartalomra akadtunk, amit a dzságák biztos jelnek állítanak, hogy a lövés folytán agyrázkódást szenvedett állatot meg kell találnunk; én azonban elhatározom, hogy ma felhagyunk a további nyomozással és a vadat nyugodtan fekvőhelyén hagyjuk, mert ha sebe halálos, akkor másnap biztosan megtaláljuk, ha pedig csak agyrázkódást szenvedett anélkül, hogy a golyó agyát roncsolta volna, ugy hiába követjük. Így aztán nem tehetünk egyebet, mint visszatérni Kindibe; de ez nehéz vállalkozás, mert az elefánt az agyrázkódás következtében folyvást irányt változtatott. Vezetőim hosszadalmas, fárasztó, céltalan botorkálás után egy fa tetejéről tájékozódtak és igy végre fél egykor szomjasan, fáradtan, összerongyolt ruhában értünk Kindibe. Az elefántvadászat egyes részleteit átgondolván, eszembe jutott Teleky Samu gróf világhírű afrikai utazónk figyelmeztetése: vigyek a vastagbőrüekre nagyöblű fegyvert, „mert az ledönti". De ha már nem követtem tapasztalt tanácsát, csak hoztam volna Schönauer fegyveremhez vagy Mauserem-hez tömör golyókat! Sajnos, csak teljesen burkolt, expanzív golyóim voltak, amelyek a vastagbőrüek erős csontján szilánkokra szakadva nagy sebet okoznak ugyan, de nem ütik keresztül a csontot.