Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - A malária

A malária. Németkeletafrikai vadászataim leírását a hófedte Kilimandzsáró délkeleti lejtőjén fekvő, Mosi nevű katonai állomásról kezdem meg, ahol a vadász-expediciómhoz szükséges száfárit (karaván) állítottam össze, ahonnan kiindultam és ahová ismét visszakerültem fáradalmas, de érdekes, emlékekben gazdag, négyhavi (február 14-től május 24-ig) első kirándulásomból. Európai fogalmak szerint elrémül az ember, ha az Afrika nevet hallja a kiállhatatlan, tikkasztó meleg képzeletétől. Pedig bevallom, hogy e fölfogásnak megfelelő fölszerelésemben sokkal többet szenvedtem a hidegtől, mint a melegtől. Már maga Mosi, 1500 méternyire feküdvén a tengerszin fölött, a lehető legkellemesebb éghajlattal bir. A közvetetlen fölötte emelkedő Kilimándzsárónak örök hóval fedett, 6010 méternyi magasságba fölnyuló Kibó nevű csúcsa — különösen esőzések alkalmával, mikor fönn a csapadék hó alakjában lepi el a Kilimándzsáró alacsonyabb keleti csúcsát, a Mavenzi-1 és az egész hegység az őserdő régiójáig fehér lepelben ragyog, — inkább Helvécia felséges jégárjaira emlékezteti az embert, mint a hőségokozta kínszenvedésekre. Katonának és nekem mindjárt első afrikai szereplésünkkor bőven volt ugyan alkalmunk a hőségtől szenvednünk a mélyen fekvő tengerparti városokban, ahonnan az európai utasok Afrika klímájáról magukkal viszik rémes benyomásaikat. De a tengerparttól befelé a talaj lépcsőzetesen mindinkább fensíkká emelkedik, amely Afrika belsejében 1300 méter átlagos magasságot érvén el, itt majdnem teljesen déli irányban húzódó óriás teknőket képez, amelyekben a középafrikai nagy tavak feküsznek. Ezek közül a Viktoria-Nyánza 83.310 négyszögkilométer területet fed 1195 méter magasságban fekvő víztükrével. E tó és az Indiai Ocean között