Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

IV. Ufíiumiból Kondoába. - A csordarablás

UFFIUMIBÓL ICONDOÁBA 111 Ugy látszik, itt a telep szegényebb sorsú népe lakik, akik közül a jobb módúak bojtárjai és szolgái kerülnek ki. Legjobban mulattam a kis néger porontyok rémült sikoltásán, midőn arcomat vagy tolmácsomét meglátták; akár egy európai falusi gyerek, ha előtte hirtelen egy szerecsen jelenik meg. Az etnográfus talán rossz néven vehetné, hogy e trogloditákat és barlangjaikat töviről-hegyire le nem irom. Mi magyar vadászok azonban annyiszor látunk vályogvető cigánylakást a mészhegységben, vagy a Tisza menti agyagpartban, hogy bátran elhagyhatom a vataturu barlanglakások leírását. Az ösvényen, a sziklák mögött lefelé haladtunkban fűtakarta, szakadékos területen az egyik fordulónál, egy kikelt arcú, lándzsával fölfegyverzett vataturu rohan el lélekszakadtan mellettem. Akaratlanul lekapom a fegyvert; de ez rohan tovább az engem követő száfárinak ordítva, integetve, hogy adjunk helyet. Nyomban utána lihegve szalad a második, a harmadik, majd egy egész csapat; összesen vagy 20—25 ember. Egyikük, midőn meglát, egy percre megáll és izgatottan mond valamit, amit én nem értek; ezzel rohan mint az őrült tovább. Tolmácsom által megkérdeztetem Herkules-vezetőnktől, aki a vataturu és a kiszuahéli nyelvet beszéli, hogy mit szólt az illető, de ez sem értette meg. Csakhamar egy elénkbe sántikáló vataturuval találkozunk; felső combján mély seb tátong, a vér lábszárát vörösre festve csurog a földre. Ezt is megkérdeztetem, hogy mitől futnak ilyen eszeveszettül? De ez tovább bicékéi és a tolmács szerint azt válaszolja, hogy rossz vadászatuk volt. Tovább haladok, tépelődvén, hogy talán oroszlánnal kerültek össze,, vagy valami más ragadozó ijesztette el őket annyira? Egyszerre egy magaslatról messzeterjedő bokros legelőt pillantunk át. Murruó elkiáltja a bűvös iryáiiia-szőt. Messze a völgyben egy nagy tehén-csorda szaladgál veszett módon ide-oda; körülötte benszülöttek ugrálnak nagy orditozással. Kissé odább egy gnú-, majd egy hartebeeszt-csapat vágtat hegyen völgyön keresztül. Ruga-Rugának odaszólok, hogy folytassák az utat az egyik vezetővel, én majd Murruóval, a másik vezetővel és öt pagazzival lesietek a völgybe; talán becserkészhetem a vadat? A két vezető megbeszéli a táborhelyet, ahol majd találkozunk. Félúton a völgy felé egy magas termita-halom emelkedik. Erről áttekintem a helyzetet. Alant őrült hajsza folyik; a tehén-csorda vadul rohan számos benszülöttől körülvéve, akik lándzsáikkal hadonásznak, kiáltásaikkal zavarják a csordát. Néha eszeveszett futásban, kelet felé vágtat az egész társaság, miközben a benszülöttek óriás ugrásokban haladnak, röpülnek minden akadályon keresztül, ugy hogy egy pillanatra sem maradnak el a csordától. Néha ugy látszik, mintha embermagasságnál nagyobb bokrokon ugraná-