Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

IV. Ufíiumiból Kondoába. - A csordarablás

DAMASZKIN' ARZÉN' nak keresztül. Majd megakad a futás, a csorda vissza akar törni, a fekete bojtárok útjukat állják és csakhamar ismét előre száguld ember, állat tovább-tovább. Murruó arca sugárzik az örömtől, vigyorgásában fehér fogát mutatva mondogatja: „Mászái!" Nincsen időm öröme és beszéde értelmét kutatni, mert mintegy kétszázötven lépésre előttem egy termita-kúp tetejére egy hartebeeszt mászott fel és onnan, ugy mint én az én kúpom tetejéről, nézi a hajszát. Kissé jobbra tőlem egy bokros fácska emelkedik; ennek oltalma alatt lövésre kaphatom. Gyorsan lekúszom a kúpról és észrevétlenül sikerül annyira jutni, hogy a kis fát a hartebeeszt és magam közé kaptam ; ily módon fedve látom, hogy a vad még mindig mozdulatlanul nézi a rohanó csordát, elejével a kúp tetején áll oly magasan, hogy egész hátát látom. Egy golyó a hátgerincébe azonnal lefordítja szegény öreget a domb tetejéről. Mialatt Murruó nyúzza a zsákmányt, felmászom a termita-dombra, de a menekülő társaság már eltűnt a távoli magaslatok között; csak néhány magasan köröző' dögkeselyű árulj i el, hog}

7 merre haladnak. Egykettő felettem is kóvályog, amint megpillantják Murruó véres munkáját. De a pagazzik is megérezték a vérszagot és futva közelednek; mert máihárom napja, hogy nem volt nyáma! Szinte fuldokolva falják be a nyers pacalt és szürcsölik a meleg vért. Csak két hét múlva tudtam meg Kondoán a bóma parancsnokától a nagy tehénhajsza okát, amely Murruónak annyi örömet szerzett. April 3-án jelentést kapott a parancsnok a mangati-i jumbétól, hogy marhacsordáikra három nappal előbb egy sereg mászái tört rá a teleptől félreeső legelőkön és visszavervén a védekező pásztorokat, a jószágból mintegy hatszáz darabot elhajtottak. A futó benszülöttek, akikkel találkoztunk, eszerint a menekv'3 bojtárok voltak. A pásztorok föllármázták a telepet, de mig a szanaszét fekvő sámbákról összeszaladtak a vataturuk, sok idő telt el és midőn az elhajtott csorda nyomán egy erdőbe értek, a mászáiak lesben fekvő hátvéde reájuk tört és kegyetlen harcban tíz mászái és hét vataturu esett el, sokan pedig megsebesültek. Ezalatt a többi mászái időt nyervén, annyira elhajtotta a csordát, hogy a vataturuk már nem merték őket oly messzire követni. A jumbe a parancsnokhoz fordult, hogy szerezze vissza az aszkárikkal a jószágot. Ezt azonban nem lehetett keresztülvinni, mert Kondoán csak egy szakasz van elkülönítve a nyolc napi járásra fekvő Mpapua helyőrségét képező századból. A bómát nem szabad őrség nélkül hagyni és az aszkárik rendbentartásán kivül még a postaszállítás, a tehénbóma megőrzése stb. stb. is sok katonát vesz igénybe és igy legfeljebb tíz aszkárit küldhetne a mászáiak ellen, ami őrült vállalat volna.