Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

92 hamarabb el is tikkad, s nem birja követni a szaladó foglyokat, míg ellenben kora reggel a talán kelleténél erősebb s a vizsla orrát eltöltő harmat vagy éji eső alkalmatlan is az erdőben. Szeptemberben minden falka megerősödvén, többnyire elhagyja a csalitot, s a vetemény-földekre vonul, melyek közül kiváltképpen szereti a gazosabb, sürübb kukoriczákat. Ilyenkor is tehát jobb a vadászatot az erdőn kívül kezdeni, azután — ha van közel fiatal erdő vagy cserje, sokáig abajgattatván, bemenekülnek a bokrok közé, hol azután a délutáni órákban is sikeresen lehet rájuk vadászni. Ha a megvadászandó táj olynemü, hogy nem lehet biztosan eltalálni a foglyok tartózkodási helyét, ilyenkor tanácsos kora hajnalban kihallgatni cserregésüket, s figyelemmel kisérni, hova szállanak vagy illetőleg hol települnek le utoljára, mert aztán, ha mi sem háborgatja őket, s van porfürdőjük valamely kocsi ut vagy egyéb homokos hely siványában, meg is maradnak egész napon át. Midőn hajnalban éji tanyájukról a nappalira átvonulnak, ezt nem egy huzamos repülésben teszik, hanem le-leszállanak, futnak egy darabig, cserregéssel értesítve egymást, meg felrepülnek, azért a kihallgatás szerepével megbízott kémszemlész jól jegyezze meg, hol hallgattak el végkép a foglyok, s a szerint tegyen jelentést. Ha pedig igen kevés, csak pár falka van a határban, s az embernek netalán igen kedves vendégei vannak, kiket nem akarna sokáig hiába járatni, akkor afféle «szeleverdi » félvér vagyis rossz vizslával, mely felületesen keres, össze-vissza futkos, átnyargal mindenen, nem árt reggel a gyanús tájakat recognoscirozni, e czélra puskátlan cselédféléket adván a «próbacsődör» szerepét vivő fattyú vizsla mellé. Ezek aztán föltalálván a foglyokat, meglesik, hova szálltak le, a kutyát nem eresztik utána,