Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

93 hanem sietve, ha lehet lóháton, megviszik a vadászat intézőjének az örvendetes jelentést. Sokszor épen semmi harmat nem esik éjen át, ilyenkor tehát minél korábban kell kezdeni a vadászatot. Ha azonban a föld gyakori erős harmatok vagy esőeskék ntán elég üdeséggel bir, nem szükség sietni, mivel a fogolyvadászat igaza, heve és java, különben is rendesen a nap melegebb részére esik, midőn már a foglyok is fáradtak az üldözés következtében, és sem messze nem repülnek, sem sokáig nem birják a futást. E tekintetben tehát merőben különbözik e mulatság a kopó-vadászattól, mely mindig a hajnali órákban, a harmat felszáradása előtt legsikeresebb. Leghelyesebb nyolcztól tizenkettőig vadászni, — délutáni három-négy óra közben pihenni, s estig újra folytatni a mulatságot. Ha nagy a mód, néhány magasabb ponton őrszemeket lehet fölállítani gyermekekből, kik megvigyázzák, hova szállott le a falka. A vadászat kezdetén a fődolog az levén, hogy mindenáron mielőbb föltaláltassanak a falkák, e czélból minden oly eszközt föl kell használni, a mi e föltalálást elősegítheti. A vadászok közé hajtó-gyerekeket állítva, a lánczöt meg lehet szélesíteni, s nagy darab földet elfogni. Ha épen igen kevés a fogoly azon tájon, a szükség szerint rossz vizslát vagy egyéb fürgöncz ebet is lehet alkalmazni a falkák föltalálásáig, a midőn aztán ezek a körülményekhez képest eltávolítandók, vagy vezetékre kötendők. Persze megesik többször, sőt majd mindig, hogy oly vizsla «úr» keveredik a társaságba, mely még a valódi mester vizslát is csak zavarja, de azért gazdája a legjobb, legremekebb példánynak tartja, s engesztelhetlenül sértve érezné magát, ha valaki ez édes illusiójának ködét el akarná oszlatni! Az ilyen bajon nehéz segíteni, s legjobban cselekszik mindenki, ha magának keres vagy kerestet.