Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

87 giára mutató tulajdonsága is. Tudniillik, ha ráduplázván a nyúlra vagy fogolyra, valami tekintélyesb vadász elkiáltotta magát, hogy: meg van ám az a nyúl lőve! Nem viszi ám az messze! Jó lenne annak utána menni! — azonnal lehányta teljes fegyverzetét, kabátjával együtt, s akár puha szántás, akár burgonyaföld, neki mindegy volt, addig futott, míg a nyulat látta. Es jobb izü, könyfacsaróbb kaczajt Megyeri sem idézhetett elő, mint e kis gömbölyű ember, midőn versenyt futott a kopókkal vagy a vizslával, melyet ilyenkor, kivételképen, engedett az ember utána menni, ámbár egy okos vizsla képéről egy ízben azt olvastam le, hogy ő is jó izüen — nevetett! No már pedig vegyük tekintetbe, hogy e tréfa mellett, ha semmi vad elfogása nem lett is sikere, nem csak mi nyertünk, de a kis gömbölyű ember is; mert egy ily agárbitorló műtét megint elég volt arra, hogy emberünk felséges farkasétvágygyal s azon öldöklő hátulsó gondolat nélkül költhesse el ebédjét, miszerint egy szép reggelen majd csak azt veszi észre, hogy a — térdét már nem látja többé! E kis kitérés legyen elég annak megmutatására, miszerint, ha alkalom nyilik nemesb, ehető, vagyis valódi vad elejtésére, félre a fecskeirtással, kalaplövöldözéssel, hanem ki a sikra, a vágásba, hogy sikeresen működvén, ne csak magunk örüljünk munkánknak, de a konyhán váró szakácsné, vagy épen kedves feleségünk is. S hogy én se hiába tarisznyázzam el itt a papirost, rátérek a dologra, saját tapasztalásaim s elismert tekintélyek nézetei után előadandó azt, a mit a vadászat e nemében tudni előnyös. A fogoly egész Európában honos madár, mindazáltal leginkább szeretni látszik e földrész középrészét, s ezekben inkább a szelídebb, mint nyersebb égaljt, — örömestebb a sikon, mint a nagy hegyekben tanyáz, de legkedve-