Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

sebb hazája az apró dombos vidék, hol fris vágások gazdag veteményföldekkel váltakoznak, minő például Fehérmegyének nagy része, a hol valóban mindig szép számmal költenek. Falkában él mindaddig, míg a párzás ideje elkövetkezik, a mi nem annyira a kalendárium, mint az időjárás minősége szerint, néha korábban, néha későbben történik. — Rendesen, a mint február vége felé enyhülni kezd, szétválnak, s minden hím egy nőstényt választ magának, melylyel többnyire együtt legelnek, s ha távol esnek egymástól, cserregő hangon összehíják egymást. Ha egy ily korai csalfa tavaszmosoly után ismét zimankós idő áll be, akkor megint összecsapódnak többen egy-egy falkába, mert a tél szigorúsága ellen csak úgy őrzik magukat, ha falkásan egy csomóba összebújnak, közösen melegítve egymást, minthogy a fogoly, húsához aránylag, kevés tollal birván, érzékenyebb az idő viszontagságai iránt egyéb vadmadaraknál. Ha nagy hó esik, be hagyják födni magokat a hóval, s az alatt húzzák meg magukat, kaparászva mag után, s midőn leszáll vagy leolvad a hó, ily fogolyfalkára gazdagon fizető lövést lehetne tenni, ha nem sajnálná az ember megölni bennük a következő nyár mulatságát. A fogoly költeni leginkább a gyönge vágásokban szeret, hol a sürü bokrok a ragadozó madaraktól védhelyül szolgálnak nekik. Később is, míg a fiak anyányiakká lesznek, s megerősödnek, nappalonta a cserjés helyeken vagy kukoriczákban vonják meg magukat, s csak este mennek ki a tarlóra legelészni. A vénebb anyák 18—20, az első izben kotló fiatalok tíz, tizenkettőt tojnak, s három hétig, hideg időjárással tovább is ülnek fészkeiken. A tojásból kipattanó kis fogolycsibék rögtön, még a tojáshéjjal hátukon, futkározni kezdenek, mint amolyan századrész struczczok, erősebb levén lábaik, mint szárnyaik alkotása. Később anyányi koruk-