Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Galamb és gerlicze

75 lest, hogy vagy állhassunk, vagy legalább is olyforma ülő helyzetben legyünk, mintha széken ülnénk. Állani csak kútszerű, legalább derékig érő mély s galyakkal körül tűzdelt gödörben lehet, mert lényeges dolog, hogy jól eltakarva legyen a lövész. Legbiztosabb a lövés, ha a gerlicze csak kissé is oldalvást, vagy rézsut keresztben repül. Ilyenkor, mielőtt irányunkba érne, kevesebbel kell előre czélozni, mert a lövés iránya rézsútosan esik; — ha azonban már előttünk épen irányunkban van, a magasság és messzeség szerint jóval előre czélozzunk. Ha magányos gerle jő, kiereszthetjük, míg tul ér rajtunk, — ilyenkor még legkönnyebb találni, mert a lövés utána esik, s hamarább érheti a sörét, míg ha oldalvást épen előttünk van, alakja, vagy illetőleg kiterülő figurája legkisebb, alig levén nagyobb szárnyaival, mint a mekkora a teste. Végezvén a gerlevadászatot, a közel eső erdő alatt vagy kukoriczaszélekben lesre ülhet az ember, hogy e magában kisszerűbb s netalán sikertelen expeditiót egy ujabb, sikert igérő más vállalattal egybekösse. Esti lesre azonban csak vakon engedelmes, kitanult vizslát vihet magával, különben ott egyátalán nincs is rá szükség, s nem is szoktak apró vadlesre vizslákat vinni. Erdőn kopózván, kivált nyáron át, kevés ott a nyúl, azért, ha a fiatal műkedvelő egy-egy galamb vagy gerlicze elejtésével vesz kárpótlást a netán sikertelen járásért, ez nemcsak megbocsátható, sőt, mivel ugyancsak ügyes, éles szem kívántatik ahhoz, hogy a fán ülő gerlét fölfedje, mielőtt az őt észrevevén, nagy robajjal tova szállna, még nem csekély dicsnek is tarthatja a tarisznyáján függő szép madarat. Erre nézve azzal az utasítással szolgálhatok, hogy leginkább a magfákon szoktak üldögélni fiatal erdőkben. Ezen úgynevezett magfák azok, melyek v&gáskor magtermés végett meghagyatnak, hogy a ritkuló helyek ez által is sűrüdjenek. Ezekre ráismer vastagságukról,