Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Galamb és gerlicze

76 midőn még a fiatal vágás fái a növésben utói nem érték. Ilyenekhez lassan közeledjék, mert a szarkák, varjuk is leginkább ezeket választják nyughelyökül. Az pedig, ha az ember egy haszontalan, sőt kártékony varjut vagy szarkát, mely két ingyenélő, mégis szapora, nemtelen és szerfölött félénk madár legkevésbbé várja be a vadászt, ha ezek közül egyet-kettőt elejthet, épen igen örvendetes elégtétel. Néha egy-egy halkan repülő álmos bagoly vagy álomfilkó is fölszáll az ember füle mellől az erdőben, s ha a vadászat rendjét nem zavarja, erre is rá kell pörkölni. Ha a kutyák épen hajtanak, vagy öreg vadat várunk, akkor hagyni kell a komoly bölcset békén tova menni. Ha pedig egy varjut sikerült lelőni, valamely fára föl kell akasztani, aztán a sürübe elbújni. Eövid idő múlva iszonyú jajveszéklő károgással egész csoport varjú kereng az elesett körül, s még egyet le lehet durrantani, de aztán úgy elijednek, s ott hagyják a hullát, hogy tovább is várakozni sikertelen volna.