Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Galamb és gerlicze

74 csatorna s illetőleg a lövész feje fölött repülnek, hanem vagy jobb vagy baloldalról, és így könnyebb őket eltalálni. Egyébiránt a czélzás és lövés módját illetőleg a vadászat vagy inkább csak lövész-gyakorlat e neme sokban hasonlít a kacsaleshöz, azon különbséggel, hogy az utóbbi többnyire éjjel, ez pedig rendesen nappal, éspedig, mit fönebb kell vala mondanom, ozsonna időtájban történik, midőn a gerliczék leginkább megszomjaznak a legelés után. A madarat ugyanis nem fölszálltában, hanem messzebbről meglátva, s jó előre czélbavéve lövi a vadász, továbbá, a kacsa messzebbről meglódulva, szintén sebesebben repül, hanem a gerlicze még annál is sebesebben. Egyelőre azt vélnők, hogy a gerliczének ily módoni lövése nem nagy mesterség, s a váratlan fölrebbenő s rögtön eltűnő fogoly, fürj lelövése nehezebb volna. Ez csalódás, mert alig van nehezebb bravour, mint a gerliczének nyílsebes röptében jól találása. Hogy messzebbről jőni látjuk, nem sokat segít; mert alig láttuk, már előttünk eltűnt, oly sebesen repül, s a mint valamit észrevesz, pedig ez igen gyakran, majd mindig történik, mert szerfölött óvatos — azonnal hirtelen megkanyarodik, s ha ez alatt nyomjuk meg a ravaszt, vége a szerencsének. Mivel pedig igen sebesen röpül, akár közel, akár távolabb eresztve lövünk, egyként könnyen hibázhatni. Közelről nem terül meg annyira a sörét, távolabbról a nagy sebesség miatt sokat kell előre adni, néha egy pár ölet is, a nagy kör kimérésében pedig hamarabb hibázunk, mint a kisebben. Azután akár szemközt alant, akár magasan fejünk fölött repül, egyenként lehetetlen a ráczélozás, vaktában találni pedig nem nagy öröm, kivált olyankor, midőn a kimért lövésre is van alkalom. Ez utóbbi két esetben nincs más teendő, mint megvárni, míg a gerlicze túlhalad fejünk fölött, aztán úgy kell utána lőni. Ilyenkor a hirtelen fordulás igen nehéz, s ha csak lehet, úgy intézzük a