Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Galamb és gerlicze

mm 73 tarlólegelő van közelében, akkor e kopolya-partnál is elrejtőzködve lehet lest állani. Azonban gyakoribb eset, hogy a gerliczék a tarló közelében eső réti csatornába járnak inni, azért is, mert itt messzebb látván, nem félnek annyira a meglepetéstől. Minél kisebb e csatorna, s ha kivált csak itt-amott van benne víz, annál sikeresebb a lesvadászat. Mert ekkor egyik helyen fölveretvén, a csatorna fölött s hosszában arra repül a gerle, a merre ismét vizet találni remél. Nemkülönben, ha erdő van közel, felzavartatván, az erdő felé veszi útját, e szerint kell tehát lesbe elállani, a mint az ember kipuhatolja, merre szoktak tartani. Egy vagy két lövész tehát, (ha nem füzbokros a csatorna partja, a mint hogy a kiszáradni szokott kis erek fölött nem is tenyészik a fűz), ágakat gyűjt magának s alkalmas helyen letüzködi a csatorna-part oldalába, aztán oda elrejtőzve beül. Távolabb azon helytől pár száz lépésnyire, hol a forrás van, s hova a gerliczék inni járnak, egy kis liajtó fiu elül valamely gödörbe, aztán lesi onnan, mikor száll a forrás medribe egy pár gerlicze. Ekkor fölkél, s a forráshoz fut óvatosan, mire a gerliczék fölrebbennek, s egyenesen a csatorna fölött a lesállók felé repülnek, kik aztán e sebes röptű madárra szép lövéseket tehetnek. A vadászat e nemét magukra sokat tartó komoly vadászok nem igen gyakorolják. Azonban szünidőkre hazatérő tanuló ifjak számára kedves időtöltésül szolgálhat. Ha van jó vizsla, mely a lelőtt madár elhozását hiven teljesíti s engedelmesen meg tud lapulni a rejtekben, úgy itten jó hasznát veheti gazdája. Ha azonban a vizsla oly szilaj, hogy minden lövés után, akár esett le a vad, akár nem, előfut a leshelyből, s negyedóráig is elfutkos a réten, akkor jobb azt otthon hagyni. Remélhetőleg a gerliczék nem épen függőlegesen a