Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Galamb és gerlicze

Galamb és gerlicze. Az örvös galamb, gerlicze s kivált az előbbi, oly ékessége az erdőnek, hogy a hol az teljesen hiányzanék, valóban hiányos volna az erdő zenéjének összhangja. A csalogány szenvedélyes trillái elragadok, a kedélyes rigó füttyentése fölvidámító, a kakuk tréfás felelgetése mulattató, de a galambnak, a gyöngéd és mély érzelem, az igaz hűség képviselőiének édesbús nyögése leginkább megindító, elérzékenyítő. Azért csak kérni akarom itt a hirtelenhevü puskásokat, ne bántsák e gyönyörű madarat, az állatország e legkedvesebb teremtményét legalább is azon időszak alatt, míg párosodnak, költenek, s fiaik anyányivá lesznek, aztán különben sem igen lehet félteni, mert szerfölött vigyázók s be nem várnak. A gerlicze azonban szaporább, s mivel szintén igen szemes, félénk madár, nem lehet tartani egy-két lövésseli elirtásától. Azért oly helyen, hol egyéb vad sem igen bőven van, a szenvedélyes puskásnak megengedhető, hogy a nyárvégi hónapokban, midőn seregesen járnak, s különösen nagy számmal vannak (mert költésük sem minden évben egyformán sikerül), akár egyenesen is rájuk intézzen egy-két lesvadászatot — annálfogva is, mert ha jól rendezi a dolgot, e vad lövése igen mulatságos, és nádastó hiányában, igen jó gyakorlat a lövésre. Ha valamely erdőben olyan kopolya van, mely a szárazabb nyári hónapokban is vizet tart, s valamely