Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Előszó az első kiadáshoz

Előszó az első kiadáshoz, Kéremapar excellence «nyájas» olvasót — mindenek fölött a vadászat kedvelői levén legnyájasabbak! — ne Ítélje a szokásos élőbeszédek sorsára jelen bizalmas soraimat; — ellenkezőleg, ha nincs kedve az egészhez, hagyja inkább a lényeges tartalmat olvasatlan, mert az valódilag csakis a vadászat már bevallott vagy kezdő ((műkedvelőit)), ez előzmény azonban úgy szólván, minden magyar embert érdekelhet, legalább is nyelvészeti, liad- vagy épen egészségügyi szempontból! Hatalmas és vakmerőnek látszó szempontok ugyan a csekély horderejűnek nézett vadászat terére állítva; azonban épen ott a hiba, hogy nálunk, mint már ősileg kitűnően vadász és lovász népnél, elég megfoghatatlanul, a gyakorlatilag annyi tökélyre vitt eme nemes foglalkozásoknak az elmélet terén oly csekély fontosság volt tulajdonítva, hogy e részben a szomszédok mellett jó messze hátra maradtunk. Ugyanis míg nyugoti szomszédainknál egész irodalom fejlett, s reiidszeres tudomány nőtt ki a vadászat s vele egybekapcsolt foglalkozások gyakorlatából, nálunk e tér egészen parlagon maradt, minek két rendbeli káros következésén kell most évelődnünk, s kétségkívül ideje is van, hogy azon — habár utólagosan — segítsünk. Egyik az, hogy a vadászat nálunk, úgy testületi mint magán szenvedélyesek által űzött minőségében, egé«