Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Előszó az első kiadáshoz

szen idegen alakba öltözött, s ez által, nem annyira lényegben, mint alakban, népszerűtlenné lön. Másik az, hogy az idegen tanok követése mellett a nemzeti vadász műnyelv egyáltalában nem fejlődött ki; már pedig azt mai nap senki sem fogja tagadni, hogy mindennemű emberi dolog csak úgy verhet erős gyökeret valahol, s úgy nyerhet minél nagyobb elterjedést, ha az tisztán nemzeti alakban jelen meg. Micsoda bábeli chaosz az, mely vadászatainkon még most is uralkodik nyelv tekintetében 9 Vadászat-gyakorló uraink ezelőtt még pár évtizeddel magyartalanok levén, a pór pedig kizáratván annak gyakorlatából, nemhogy rendszeres, de még csak parlagi vadász-nyelvünk sem fejlődött ki. Hála égnek! ujabban főuraink gyors magyarosodása igen sokat enged remélnünk, — s az ő magasb, grand seigneuri vádászmulatságaik nyelvéül a magyart választván, immár két-három rendbeli Vadász-Újságainkban fejlődni kezd a magyar sportnyelv, — azonban ők az apróbb lővadászattal részint nem is igen foglalkozván, vagy ha foglalkoznak is, annak kicsinyes és mellékes részleteibe sohasem bocsátkozván, az apró vadászat műnyelvének megalakulása az alsóbb, vagy mondhatom, egyedül a közép rend e tekintetbeni igyekezetétől várható. Pedig hogy nyelvünk mennyire gazdag és alkalmas minden műág fogalmainak s tárgyainak kifejezésére, mutatja a műtárgyak dolgában végtelenül nagyobb orvosi úgy a hadi tudományban kifejlett magyar műnyelv, melynek tisztasága Európa legmíveltebb nyelveit megszégyeníti. Azért, ha egyéb téren lemondtunk a «könyvből gazdálkodás)) elvének szigorú alkalmazásáról, ideje van, hogy elméleti uton tegyünk valamit a sport nemzeti műveletté emelésére, s e szempont volt az egyik, mely