Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

49 vezényszót, de annál szigorúbban és pontosabban ért, teljesít — sokkal jobb, mint az olyan, melynek tanulékonyságát mindenféle gyermekes, asszonyos fogások megtanulására használták föl, s illetőleg visszaéltek vele, mert a kutya azután türelmét vesztette, s csak homályos és bizonytalan tudat fejlődött ki benne egyik-másik szabály iránt. Azért nem kell engedni, hogy nők vagy gyermekek holmi ajtóbetevési, kézcsókolási, kétlábon könyörgési mutatványokra tanítgassák a kölyök vizslát, — s általában később se háborgassa urán kívül senki, mert érezni kell tanult kötelességei fontosságát, s ennek érzete ellensúly oztatnék az ő ebi ösztönében, ha mindenesnek akarnák fölhasználni, s mint teherhordó szamárral, a szakácsné piaczról kosarat s egyebet czipeltetne, mit ha néha meg nem tenne, büntetlenül maradván, czéda s könnyelművé válnék, s csak jó kedvében tenne valamit, mint az udvari bolond. Urán kívül ne parancsoljon neki senki, de sőt — mint fönebb érintém, — ne is fogadja, ne vállalja be senki a háznál, sem a szomszédnál, sőt ha tolakodni akar valaki barátságába, helyesen teszi az idegen, ha jól rá húzkod, hogy sirva meneküljön urához, s érezze, hogy ezen kívül a nagyvilágon «nincsen számára hely». A vezényszavakat illetőleg, azok eddig nálunk a franczia-németesek voltak, sőt annyira ment a szegénység, hogy még a juhászhoz is leért, s belé szivárgott a népbe is egy franczia vezényszó, a «couche tu» — s már azt onnan ki nem szivattyúzza senki, mert sokkal tán el sem lehetne hitetni, hogy az nem igazi magyar szó. Mi nevetséges a hajdani magyar ember védelme, ki azzal áll elő, hogy a kutya, ló nem érdemli meg, hogy magyarul beszéljenek vele! E fogalom annyira barbár, mint a mennyire korlátolt elmére valló, nevetséges és Vadászat mestere. 4