Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

47 öli, vágja, süti, főzi, nyársra húzza, és egyszóval ezrivel mészároltatja. Kiváltképen pedig a SZÍVÓS természetű, vastag bőrű cseh-vizslát nem kell kímélni, s ha szelídebb természetű az ember, ne tartson attól, hogy e bár szolgai, de mégis vasfejű, önmérsékletre képes, de szerfölött mohó, erővel esett állat nem vetkőztetendi ki minden lágyabb nemű érzelmeiből, s nem hozza sokszor oly dühbe, hogy szeretné keresztül lőni, ha nem sejtené, hogy majdan «az ember jobb természetének visszatérvén aggodalmai)) nagyon is megtalálja bánni hirtelenkedését. Mindenkori szabály, hogy midőn már az ebbel bizonyos kötelesség meg van értetve, miről az eb, a parancs vagy tilalom sokszoros teljesítésével tett bizonyságot, a netalán előforduló világos, és az eb részéréi is érzett, tudott engedetlenség és kihágás büntetése el ne maradjon, ha bár rögtön nem volt is végrehajtható, mivel az eb elfutott. Ne higyje az eb, hogy a büntetés elől menekülnie lehet. Azért, ha ilyen csínyt követ el az illető tanítvány, s elfut; midőn kis idő múlva ismét találkozik vele gazdája, félelem által tudtul adja, ha emlékezik-e, tudja-e, hogy hibát követett el; s ha e félelmet látja a mester, jó jelnek veheti, hogy ebe már érzi hibáját, ennélfogva nem lesz czéltalan őt megfenyíteni, így aztán tudni fogja a tanuló kölyök, hogy hiába fut el, nincs menekülés, meg kell lakolni a hibáért. Ha azonban még nincs a tanoncz ösztöne annyira vive, hogy hibájára idő múlva is visszaemlékezzék, e következetességet a fenyítésben még hasztalan volna elkezdeni. Általában kímélni kell szegényt, ok nélkül soha sem kell bántani; úgyis elég okot ad ő, mikor már a nyúl megállására kerül a sor. Tervszerüleg kell mindent, simogatást, fenyítést használni, és oda lehet képezni, hogy a gazda később már csupán rossz kedvével is megbüntetheti az ura természetével ismerős vizslát, s