Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

45 hogy ennek majd annak idejében átértse és annál jobban becsülje értékét. Mivel még a vadászebek között is, melyek többékevésbbé minősültebbek a juhászkutya-félénél, a vizsla a legértelmesebbnek méltán mondható, kell, hogy az szelid, társalmas és illedelmes magaviseletű legyen. Ezt igénylik czélja és «rangja» egyaránt, annálfogva egyátalában nem lehet helyeselni azok eljárását, kik a vizslát kölyök korában, a szobai tanfolyam kezdeteig, istállókba, sötét ketreczekbe elzárják, lánczon kötve tartják. Az ilyen eb, valahányszor a lánczról elszabadul, vad, biztontalan s szilaj lesz, nehezebben idomítható; megtámadja a házi állatokat, korán vérengző hajlamok fejlődnek ki benne, pedig épen abban áll legfőbb s legnehezebb feladata, hogy ebbeli természetét teljesen megtagadja. Tehát a vizslának jelölt kölyket szabadon, emberek társaságában kell fölnevelni. Mielőtt a mester szorosan a tanításhoz fogna, szeretne meggyőződni, ha vájjon van-e a fiatal ((jelöltben» elegendő finom érzéki adomány, jó szaglás, elegendő ösztön, memes tűz és erélye és általában vizslái hivatottság 9 — hogy megtudván az ellenkezőt, fölhagyjon vagy el se kezdje a leczkézéssel — vagy fölfedezvén a fönnebbi nemes tulajdonokat, annál nagyobb tűzzel s kedvvel fogjon tanításához? Ezt megtudandó, a még gyönge inu jelölttel hébehóba menjen ki a síkra, s illetőleg vigye magával, midőn vadászni megy, aztán vigyázzon rá, hogy mint viseli magát, vájjon adja-e jelét vizslái nemes talentumának ? Ha farkát élénken csóválgatja, ez már ugyan általában élénk természet jele, de még nem biztos jel. Azonban, ha az ilyen jelölt folyton gazdája sarkát tiporja, vagy ha bár keresni kezd is, de orrát szüntelen a földön hordja, turkál, mint a disznó, tüsszög és fejét soha sem fordítja szél felé; madár vagy egyéb vad kél előtte, anél-