Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

43 helyt fölmelegszik, azonnal tehetienné lesz, nem érez szagot, sem nem állja meg, sem nem veri föl a foglyot — tehát összegek összege: szerfölött drága becses dolog egy jó vizsla. Hogyan tegyünk szert erre ? Legelsőbben is megint azt mondom, hogy máskint tanít, illetőleg könnyebben az igen jó, és sokkal több teketóriával, szigorúsággal, pedanteriával tanítson a gyöngébb lövész. A jó lövész kevesebb szigort, rövidebb s könnyebb módot használhat a szobai vagy házi tanfolyam alatt; annál több és érthetőbb leczkét ad a gyakorlati részben künn a mezőn, erdőn vagy vizén, a hol a jól adományozott vizsla magától, ösztönszerűleg bele jő föladatába. Mert a vizslatanításban két tanfolyam van; ú. m. házi vagy magasabb értelemben : elméleti; és aztán mezei vagyis gyakorlati, a mi az elsőnél ugyan mulattatóbb, de nehezebb föladat. A tanítás szigora, szabatossága az eb természetétől, képességeitől függ, a mit azonban magyarán az állatnál csak a jó vagy rossz vérrel vagy fajjal szoktunk kifejezni. A jó vagy rossz vér alatt értvén azon adományok mennyiségét, melylyel a kutya a természettől el van látva ama föladatra, mit gazdája körül mint vizsla vagy kopó betöltenie kell. E szerint van jól adományozott vizsla és rosszul adományozott, és mindenekelőtt annak fölismerése az első teendő, vájjon melyikkel van dolga az embernek. Az angol és cseh vizslák faja ugyan külső jelekből is megismerhető; azonban maga a faj még nem elég biztosíték, mert ugyanegy fajból való kölyök közül egyik több, másik kevesebb képességgel bir, s e szerint azon kérdést, vájjon érdemes-e egyik vagy másik tanításával vesződni, véglegesen csak künn a szabadban lehet eldönteni.