Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

Vizslatanítás. Csak jó lövésznek lehet jó vizslája, a rosz lövő a már kitanított jót is elrontja. Mert a vizsla azáltal érti meg ösztönszerűleg feladatát, ha tapasztalja, hogy a mit ő keres, megáll s gazdája előtt fölver, az kevés kivétellel — meglövetik, s ő azt gazdájának helyébe viheti, vagyis ósdi, műveletlen rosz magyarsággal — apportérozhatja. Azért mielőtt valaki jó lövészszé lett, ne tanítson vagy ne vegyen kész vizslát. Hanem ha már valaki annyira vitte, hogy lövésre jól kelő fogolyból legalább felényit elejt, ha a vizsla tanításához elég béketűrése van, bátran hozzá foghat. A vizsla minden kutyafaj között legtanulékonyabb, legbecsülendőbb; ő úgyszólván a tanult értelmiséget képviseli nemében. Ha a vadász az erdők fejedelme, úgy ő a rendőrfőnök. Mert nem csupán értelmességével, de erkölcseivel is messze felülmúlja kabinet-, vagy akarom mondani — ketrecztársait. Mert valóban finom ösztönét oda lehet képezni, hogy az ember hajlandó azt legalább is átmenetnek az értelemhez nevezni, és a kinek volt dolga egy remek vizslával, bámulattal tapasztalhatta, hogy vizslája néha oly okosan járt el, oly dolgot hajtott végre, a mire ő nem is volt tanítva, tehát szintén azt hiteti el, hogy azt ő maga gondolta ki. Míg a többi eb, a kopó, agár csupán állati indulatát