Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vadászati általános szabályok

38 engedik tekintetbe venni. Ha tehát könnyű szél van, úgy intézendő a járás, hogy lehetőleg szemközt járjon a lesjáró, a hajtó pedig szél után. A mi az elrejtőzést illeti a vad szeme elől: főkellék a mozdulatlanság. A vad leginkább mozdulásáról veszi észre az embert. Ha kopóval, vagy hajtóval van, úgy válaszsza meg állását, hogy előre, jobbra-balra lásson az erdőben, és semmi se aggasson előtte. Ha az erdő lábas vagy ritkás, jó tova meglátja az előbukkanó vadat, — s ilyenkor ne bukjék le, mert épen ezáltal véteti észre magát. A nyúl legbangább, s előtte legkevésbbé kell rejtőzködni. Még ha tisztáson áll is az ember, ha kivált kopó hajtja a nyulat, ez ijedtében csak hátra ügyelve, még neki is megy a vadásznak, s ha négy-öt lépésnyire észreveszi, úgy megijed, hogy eleinte a földön hentereg, s ilyenkor nem könynyű eltalálni. Legjobb megvárni, míg fölkerekedvén, bizonyos irányban neki iramodik. Ügyesebb e részben az öregvad, már annál fogva is, mert fejét magasabban hordván, messzebb s többet lát. Legóvatosabb pedig mindenek között a róka. Ez lassabban fut a kopó előtt; eleinte elsiet jó messze, aztán cselfogásait használva, megtéveszti azt, s a mint a kopó távol van, csöndesen ügetve jár. Ha megpillantja az ember, s van idő és hely hozzá, úgy intézze, hogy puskáját akkor fogja fel rá, midőn a róka valamely bokron túl halad. Télen, midőn erősebb a nyúl bundája, öregebb söréttel kell tölteni, mint nyáron. Az esti lesálláson jobban el kell rejtőzni, mint nappal. A vad jobban lát éjjel, e mellett pedig nem űzi-hajtja semmi, nincs is ijedt állapotban; ilyenkor ő csupa merő figyelem és ovatosság. Lassan jár, meg-megáll, körülnéz. A helyet, melyen kijárni szokott, nagyon ismeri; minden bokor körvonalait annyira megszokta, mint az ember egyegy bútordarabot szobájában, mi ha csak egyszer elmoz-