Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vadászati általános szabályok

34 tökélyt, mire halandó s gyarló ember képes lehet, ebben testesítve voltam szerencsés feltalálhatni. / Es azt tapasztaltam, hogy a vadászat e magas tökélyfoka mindazon erkölcsi és szellemi tulajdonokat, habár talán kisebb fejlettségben, kívánja meg, melyekkel elmélet, idő és körülmények által kifejlesztve, a legnagyobb emberek birnak. Elhatározottság, csüggedetlenség, finom és gyors szárnyú elmeél, mely ott legtalálékonyabb, hol a gyönge épen elkábul — párosulva ősiéti idegépséggel, összpontosulnak az én vadászeszményemben. Mondom, egyéb tulajdonai között hihetlenséggel határos finom látásának ama megkülönböztető képessége, melylyel a nyulat kétdülőföldnyire is fölismerte. Tudnivaló, hogy a nyúl mily ügyesen tudja magát elrejteni; rendesen szőrével hasonszinü tért választ, s ebbe úgy lehúzza magát, hogy ott — hátára fekvő füleinek barna csíkján kívül, — gyakorlatlan szemnek egyáltalán semmi körrajz nem látható. Ha festő egy ily lelapuló s magát elrejtett nyulat festene, bár egy sivár legelőbe, még ott sem volna élethű azt úgy festeni, hogy a kép nézője azt fölismerje. Ha oktatóm meg nem magyarázta volna nekem ama jeleket, melyek őt a nyúl fölismerésére vezették, azt hittem volna, hogy valami bűvszer hatalmában van. «Hajó távol olyan nyúlnagyságú pontot látok, — úgymond ő — megjegyzem magamnek, s szikszakosan másik oldala felé kerülve járok. Innen újra rávetem szemeimet, s ha alakja, mely előbb gömbölyű volt, most szélesebbé, vagy megfordítva, szélesből keskenyebbé lett, már ekkor, ha még nem bizonyos, de valószínű, hogy nyál fekszik ott. Nyilt síkon, vagy ha már távolról meglátott, vagy ha kivált a térség kemény, a nyúlnak finom s a, földdel érintkező füle lábaim dobogását meghallja, fölébred, s halkan fölemelkedik, mintegy kidagadva a földből, hogy jobban körülnézzen, aztán ismét lelapul. Ha kemény a föld, nem vár a