Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472
Vadászati általános szabályok
33 hatványozza. Aztán meg a vad, különösen a nyúl, elhagyja menni maga mellett az ilyen nyargalót, sejtvén, hogy nem fogja őt észrevenni. A lassúság mellett ajánlatos még a nem egijenes irámjban való úgynevezett ft^í/ ózó járás. Bogarászva kereső vadászaton kiki azon terület közében, mely számára kijelölve van, mindig jobbra-balra járjon, kivált ha a tér valami növényzettel sűrűn s változatosan födve van. A szárnyas vad e járás után nem tudja merre szaladjon, a nyúl vagy róka pedig kétségbeesik aziránt, hogy a vadász egyenesen s észrevétlen halad el mellette, annál fogva elszánja magát a fölugrásra. Őszi szántásokban igen szapora vadászat esik, ha a vadász nem a barázda hosszában, de azon keresztben jár. így minden barázdán jobbról-balról végig nézhet, s a nyulat fektében fölismerheti, mihöz azonban csak ritka vadásznak van elég éles, gyakorlott szeme. Messziről fölismerni tudni a nyulat, igen nagy előny, de talán ez ama tulajdon mely a gyakorlott vadászoknál is legritkábban található. Számos jó vadászt, ügyes lövészt ismertem, de a sok közül csak egyet, ki a nyulat erdőben, síkon, a hol csak meglátható volt, fölismerte, még pedig oly messziről, mi a hihetlenséggel határos. A ki nem talált ilyen emberre, nem is hiszi, milyen előny az, ha a vadat rejthelyén fölismerjük, de vannak sokan, kik egyáltalában nem is beszélnek erről, mint oly dologról, melynek vagy horderejét nem ismerik, vagy elsajátíthatását lehetetlennek tartják. Valóban az érzékek őstermészeti épsége kívántatik meg, hogy a vad fölismerhetésében való biztosságot annyira vigye valaki, mint én ezt amaz ötven éves vadásznál tapasztaltam, kiről többször fogok e kötetben emlékezni. Ez ember volt kora gyermekségem óta legmagasabb eszményem a vadlövészet mesterségében, s annyi tapasztalás után máig is azt hiszem, hogy a vadászatban elérhető Vadászat mestere. 3