Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Lövészeti általános szabályok

29 vad kél előtte, s azt meglőni akarja, feledjen el minden egyebet, mert ha bármi csekélység által aggatni enged magának, a szerencsés pillanatot elveszti. Ha szemközt repül akármi szárnyas, jóval embermagasságon fölül, arra ez irányban biztosan lőni, egyáltalában lehetetlen. Meg kell várni míg más irányt vesz; bizonyosan oldalt fordul, s ekkor a keresztben vagy rézsút vett irányhoz képest a távolság és sebesség szerint kell ráigazítni — a fennebbi szerint egy kissé előre. Ha vizi lesre megy, s a táj kissé partos, olykép üljön le, hogy a föld sötété, mely látkörét elzárja, minél alacsonyabban essék, mert csak az ég szinében vagy világosságában lőhet. Ha sürüen jár a vizi szárnyas, ügyeljen, nehogy a töltést elhibázza, kivált kettős csövű fegyverrel. Ha mindkét csövét kilőtte, legczélszerűbb egyszerre tölteni mindakettőt, vagyis egyszerre tenni mindkettőbe port, fojtást, sörétet, nem pedig előbb egyiket egészen megtölteni, aztán a másikat, mert így tovább tart. Az apró vadászaton igen alkalmas a kalapfojtás, de a kalap, melyből verték, ne legyen igen vékony, ez a rugóerőt gyöngíti. Ha vékony a kalapfojtás, a porra kettesével tehet, — a sörétre azonban elég egy is. Sok függ a szabad mozgástól, a könnyen fordulhatás lehetőségétől. Tudnivaló, hogy ha ül az ember, kivált elnyújtott lábakkal, jobb oldalra lőni szintén lehetetlen. Azért legjobb, ha állhat, de vizi lesen, bokor vagy part hiányában ez csak gödörben történhetik. Ha már egyenes tisztáson kell leshelyet foglalnia, legczélszerűbb féltérden felváltva vagy guggolva lesni, arczczal arra felé fordulva, hol a vad legsűrűbben jár. Lesre öregebb söréttel mehet, mint gázló vadászatra. Igen szép lövés esik kacsára, midőn kissé magasabban repül, s esti kósza útjában, messzebbről jőve, szerfölött