Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Lövészeti általános szabályok

30 sebesen is halad. Minden vad között talán a kacsa-lesen nyílként repülő réczének kell legtöbbet adni előre, kivált ha kissé magasan, vagy távol is van. Van eset rá, hogy két-három öllel is elejébe kell fogni a puskát, hogy elejtsük. A vizi gyakorlat után már mindenre vállalkozhatik a kezdő, kivált ha sebes, találós elmével s a lélek ama jellemerejével bír, mely föltételéhez szigorúan ragaszkodik. Az ilyen puskás nem kapkodja vissza képétől pillanatonkint fegyverét, nem jön hirtelen zavarba, s ilyen vadásznak hajlandó az ember elhinni, ha mondja, hogy a durranás előtt lyukat látott a szarvas testén át, melyet a vékonyán átszaladt golyó csinált egy kifejezhetlenül rövid pillanatra. Bármi demanxszerűleg hangozzék is ez állítás, csak azt tartom felőle, hogy ha tán valószínűtlen, de lehetőségét sem lehet biztosan kétségbevonni, — s mindenesetre legalább példának jó, hogy erre törekedjék a tanuló, s egyik erkölcsi főtörvényeül tekintse, soha nem hinni, hogy már azon pontig vitte a lövésbeni gyakorlottságot, melyen túl ne volna előhaladás. Ne csüggedjen el soha, s tartson a példaszóval, hogy a vadat csak a sipka mellett nem, tehát mindenütt lehet találni. Habár fáradt, mivel már úgy is járni kell, használja szemeit s hallérzékét. Nyúlvadászaton tudnia kell, hogy ha a nyúl ugrásában tőle szalad előre, s illetőleg háttal feléje, akkor a távolság szerint füle hegyére vagy tövére czélozzon, így aztán a lövés keresztül vág rajta. Ha szemközt sebesen fut, első lábaira irányozza a czélt, s a nyúl a lövés ostorvágása közepébe fut. A mi a nagyobb vadakat illeti, azt hinné a növendék, hogy ezek lövése testük nagysága miatt, könnyebb, az apró vadakénál. Ez nagy csalódás. — Lehet mondani hogy egy futó szarvas, egy álló medve elejtése annyival nehezebb a fogolyénál, a hányszor egynél több szem sörét van a puskában.