Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Lövészeti általános szabályok

27 vert, keressük fel a czélgombbal a vadat, s ereszszünk utána még egy adagot. Miután már a kezdő puskás czélban földobott rossz kalapokra s apró madarakra lődözött, kisértse meg a fecskét. Eleinte csak vigye rajta puskáját, s inkább csak abban gyakorolja magát, mily hirtelen tudja fegyverét fogásba kapni, s a repülő madarat vele kisérni. Mikor pedig sok fecske röpdös víz- vagy földszint, válaszszon ki olyat, mely előtte egyenesen keresztben repül; czélozzon erre a távolság és sebességhez képest előre, világért se rá a testére, mert ekkor hátul lőne el, aztán süsse el arra, a melyikre legjobban ráigazította. Ha víz fölött repült a fecske, és ha a vadász legalább másodmagával van, megtudhatja, hol vágott el sörétje ; elől-e vagy hátúi és mennyire; ezek után vesse össze, vájjon nem czélzott-e vagy kevéssé, vagy nagyon is előre ; gondolja meg, nem állította-e meg vagy nem kapta-e előre puskáját a ravasz elnyomásakor, s ez összevetésekből szerezzen magának bizonyos zsinórmértéket, mily távolban s mily sebességben mennyire kelljen neki előre czélozni. Ha a madár rézsut felénk, vagy tőlünk röpül, kevesebbet kell előre czélozni. Egy-két ily kísérlet után mehet a tóra, a hol azután már nem játék a dolog, nem válogathat, hanem lőni kell, a hogy jön. A kácsa kiterjesztett szárnyaival, röptében elég nagy czélpont, s fölszálltakor elég idő van ráczélozni. A fogoly, fürj lövése már jóval mesterségesebb. Mindamellett a járatlan növendék eleinte azon hibában szenved, hogy a mint fölrepül a vad, nem tud azonnal ráczélozni; előbb megnézi, vájjon miféle madár, merre tart, s még hadi tanácsot ül, rálőjjön-e, vagy sem ? Aztán képéhez fogja a puskáját, de csak félig meddig, s nem látván a repülőt, meg lekapja azt