Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Lövészeti általános szabályok

26 mét még a ravasz megnyomásakor, tehát a sárkány lecsattanása előtt behunyni kénytelen, s erről nem is bír leszokni, — akkor mondjon le arról, hogy valami jeles puskássá lesz valaha. A ravasz megnyomása és a sárkány lecsattanása közti időköz ugyan oly parányi, hogy azt kifejeznem lehetetlen, de mégis van egy kis időköz. És ez időköz elegendő arra, hogy a vad helyzetében változás történjék, vagy a cső elmozduljon, s ekkor aztán a lövés nem biztos, mert egy vonalnyi eltérés a czélgombtól 50—60 lépés lőtávolig már arasznyivá lesz. Első kellék tehát a vadászathoz a lelki nyugalom. Ha már a hevesség jobbadán le van is győzve, meg ekkor is uralkodik egy rossz szokás : a hirtelenkedés, vagy sietség. Ez a rossz tulajdon legutoljára vedlik le a vadászról. A czélba vagy álltában lövéshöz semmi különös fortély nem szükséges, csupán csak ama nyugodtság, hogy a fegyvert elsütéskor félre ne rántsuk. Szokjék a lövész mindjárt előjáróban ahhoz is, hogy a puskát elsütése után ne rántsa le mindjárt képéről. Igen sokan hibáznak ama szerfölötti mohó kíváncsiságból, melylyel a vad elestét látni óhajtva, még a durranás előtt, már a ravasz megnyomásakor elrántják puskájukat. Nem egy szilaj vadásznál tapasztaltam, jó izűt nevetve, miszerint nyúlra lődözvén, sörétjüket a lábas -erdő fáinak derekán vagy épen a tetején hallottam zörögni. Csak olyan könnyű lélekkel fogjuk képünkhöz a puskát, mint a jó czigány a hegedűjét, mintha egy nótát akarnánk húzni a szaladó vadnak, hogy azon tánczoljon. Aztán le se vegyük addig azt onnan, míg csak a csövön végig nézve a vadat heverni nem látjuk. Sűrűben vadászva, lövés után le lehet ugyan egy kissé kapni a fegyvert, de a mint meglátjuk, hogy a vad még megy s ideje van kettőzni (duplázni), azonnal fogjuk képhez a fegy-