Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A róka

168 A róka a kutya fajhoz tartozván, jó és rosz tulajdonaiban attól nem igen különbözik. Bátor, kitartó, irigy, marakodó és ragadozó természetű. Kivévén, midőn gazdag gyümölcstermő években alma, körte, szilva s szőlővel is csemegéz, élelmét szinte kizárólag az állatországból veszi. Rendesen február hóban, néha korábban is, bagzik, enyhe időjárással, és mivel nemző szervei teljesen hasonlítnak a kutyáéhoz, a kan a nősténynyel össze is szokott ragadni. Ez időszakban többnyire együtt találni két rókát, szokás szerint a nőstény menvén elől, utána szerelmes kanja, s leginkább a lyukban ragadnak össze, miután ott a kanok között előbb véres marakodás történt. Buja nemzőösztönük a vakdühösséggel határos, miről mesés adatok vannak följegyezve. A kanok oly kíméletlenek, hogy a vadászok által megsebzett nősténynek vérében fetrengése közt sem hagynak békét. Van példa még hallatlanabb esetre is. Egy erdész ugyanis kivetvén rókacsapásra a vashurkot, midőn azt harmadnap megnézte, egy nőstény rókát talált abban, és pedig teljes felingerültség állapotában, körülötte több kan róka nyomaival, s tőben elharapott farokkal! Semmi kétség, hogy a dühöngöncz versenytársak követték el vak bujaságukban e lázasztó barbarságot, hogy a vaskarikába fogott szegény nőstény rókához jobban oda férjenek. A leharapott farknak pedig semmi nyoma nem volt található : valószínűleg magukkal vitték az öregek — kedves ereklye gyanánt. A nőstény róka kilencz hétig viselős, s 3—5, néha 7—8 kölyket is vet, melyek vakon jönnek a világra, s ez állapotban mintegy két hétig maradnak, mialatt anyjuk szoptatja őket, azután élő egereket s madarakat visz nekik, melyeket megölni tanulnak, hogy 3—4 hónapos koruktól fogva aztán maguk keressék élelmüket. Ha meglophatja őket valaki a lyuk előtti játékaik