Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

121 nakkal mindenfelé bátran járhatni. Mire a rekettye kihányta barkáit, már minden vizi vad fészkén ül. A jérczék költenek, a himek egy falkába csapnak össze, s mindaddig együtt élnek, míg a tojó egészen föl nem neveli fiait; az ilyen együvé került himeket, melyek közé csak azon jércze megyen, mely tojásait elveszté, «kajtár»-oknak nevezik. Épen midőn a fiók-liba vagy rucza már anyányi s szárnytollai elég erősek, kapja az öreg is vissza tollait; addig míg az uszóvad «lohos», repülni épen nem tud, s ilyenkor különálló apróbb tavakból jó vizi kutyával sokat ki lehet fogdostatni, ennek és a sasnak üldözései elől a lohos vizi vad csak gyakori s hosszantartó elbukása által tud s iparkodik menekülni. Julius közepe táján aztán vegyest odahagyják a rétet s a vetéseket szállják meg seregestől, honnét csak ritkábban térnek a vizre vissza, s hol igen sok pusztítást okoznak. A sárszalonkák, a lilikek és a gyöngyvérek, mint az olvasó tudja, már április végével elhagyják vidékünket s csak augusztus vége felé, mikor kiköltöttek, térnek hozzánk vissza s maradnak addig, míg a fagy őket el nem zavarja. Legszebb vizi vadászat esik május közepétől junius derekáig, ekkor a vad még mind a réten van, vagy leginkább odajár eledelt keresni. A víznek sincs még ilyenkor ama kellemetlen szaga a «kotütól» vagyis a vizbe hullott mindennemű rothadt csörmeléktől, mely a kenderáztatók szagához hasonlít. Májusban a szúnyogok milliárdjai reggeli s esthajnalon, a napnak égető heve nappal, nem teszik a vadászatot kínossá. Mellesleg legyen mondva, hogy a szúnyogok borzasztó támadásai elől a vadász csak úgy menekülhet némileg, ha igen erős szilva- vagy czitromlével, vagy más ártalmatlan s erős illatú folyadékkal keni be arczát. Nyakóczon május végén túl vadászni nem lehet stb.» A sárréti vizi vadászatnak az akkori — 40 év előtti — irodalmi fejlettségünk közepette meglepően szép, s azóta