Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

tos, mert ha a megsebesült bálna iramodik, hamarosan lehet a kötélből ereszteni, és ha mozgása lassúbbodik, épp olyan gyorsan lehet a fölös kötélrészt felgombolyítani s a különben gyakori kötélszakadásnak elejét venni. Az ágyú mellett, a hajó orr két oldalán, kiugró deszkapadkák (P) vannak, a hol a pattantyús helye van akkor, midőn esetleg nem egyenesen előre, hanem oldalvást kell lőnie s az ágyúcsövei 90° szögben fordítania. Az ágyút közönséges puskaporral töltik meg, hogy azonban a lövedékül szolgáló granátszigonyt a robbanás meg ne rongálja, a puskaporra egy réteg kócz, majd egy réteg kaucsuk s végre egy réteg gyapot van téve fojtásul. A granátszigony, mint ezt a 41-ik képen két állásban látjuk, 1 lL met. hosszú és három részből áll, u. m. a gránátból (gr), a sz lg on yág tarlóból (szt) és a nyélből (ny). A gránát — 40-ik kép — majdnem teljesen egyezik a rendes ágyukból lövetni szokott üres lövedékkel, csak elsülésében van a különbség, mert az a czélra vágódással durran szét, ezt pedig, mint látni fogjuk, a szigonyágak kiugrása robbantja fel. Hegyét végére (h) srófolt kovácsolt vascsucs alkotja, különben egészen öntött vasból van s alak szerint kúpos. Belseje (ü) vagy 2 — 3 kgr. puskaporral — újabban dinamittal is — van megtöltve. Alsó részén csavar vágású fúrás lát40-ik kép. A gránát szerkezete.