Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

3 22 hazánkon át térnek Párisba hosszabb tartózkodásra. Ilyen a gazdag amerikaiaknak nyári évadja. Esős, borult időben kerülgetjük a Tsjorgosj-Nyarga vagy Gamviknaeset nagy félszigetet, mely csakis a keskeny kis Hopseidet földszorossal függ össze a szárazfölddel. A földség ez a része Európa legészakabbra előre tolt szárazföldje. A tenger erősen himbálódzik, ennek daczára, az esőcseppekkel sem sokat vesződve, a fedélzeten maradtunk, mert a vidéket ideutazásunkkor nem láttuk, álomnak szentelt órák alatt érintvén azt. Gamvik után közeledtünk Mehavn-hei, a hol SVEND FoYN-nek, az újkori bálnavadászat megalapítójának, telepe van. Helyén való lesz itt a bálnavadászat mai állapotjáról megemlékezni,* annyival is inkább, mert különösen Finnmarken kietlen partjain fontos szerepet játszik ez, nemcsak az emberi telepedés, hanem a gazdaság szempontjából is. A bálnavadászat nyomai visszanyúlnak a régen mult időkbe s minnél jobban felismerte az északi ember e fontos keresetforrás előnyeit, annyival inkább üldözte ez óriási tengeri emlősöket. Az ötvenes években ez az irtóháború szinte tetőfokát érte, azonban nem maradhatott el az öldöklés természetes következménye sem, t. i. a leginkább üldözött fajoknak, nevezetesen a legtöbb és legjobb zsírt és halcsontot adó grönlandi bálnának — Balaenoptera mysticetus — és a halcsont nélkül való, de szintén gazdag szalonnáju nagyfejű bálnának — Physeter macrocephalus — oly rohamos fogyása, hogy a különböző államokból évenként bálnavadászatra induló hajók zsákmánya a fáradságos vadászat költségeit többé nem fedezte. A figyelem tehát önkéntelenül nagyobb mértékben for* A bálnavadászat ismertetését némi bővítéssel a «Term. tud. közi.» 1892 évf. 273. füz. j4j—jj2 lapjain megjelent czikkem beillesztésével adom.