Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

pi Syltefjord madárhegyénél a kapitányt helyettesítő első kormányos szívességéből ismét megállapodtunk s a gőzkürttel riasztgattuk a madárságot, mely ma mintha forgó szél kapná fel a kicsépelt pelyvát, még a múltkorinál is hatalmasabb keveredés, rajzás képét mutatta. Mig csak elaludtunk, folyton füleinkben zúgott a madarak bődülése. Négy fénykép felvételt csináltam a madárhegyről, de sajnos, oly sötétes felhős idő volt, hogy a képek egyike sem sikerült s fátyolozott maradt; csupán csak egy, melyet távolabbról vettem fel, mikor a felhők oszladozni kezdtek, válik be annyira, hogy a madárlepte hegyfokot legalább alak szerint felismerhetjük. Ez után készült a 299-ik lapon álló kép. Mire — jul. 24-én — a reggel fedélzetre csalt, utitársaságunk azt a részét, mely a kapitány vezetése alatt a szárazföldön elénkbe került, már a hajón találtuk. Az egynapi távollét közelebb hozott egymáshoz s ha eddig csak felületes társalgási formák közt közlekedtünk egymással, most nekik is, nekünk is külön élmények elbeszélése kinálkozott s így önkénytelenül megszaporodtak érintkezésünk szálai. Különösen az amerikaiakkal szorosabb viszonyba léptünk s valósággal meleg barátság keletkezett köztük és köztünk. Állott pedig e család két fitestvérből, mindegyiknek nejéből s a fiatalabb pár kedves két leánykájából. A kisebbik közülök csak öt éves s ennek daczára negyedszer jött már át Európába. A new-yorki bankárság, a BATEMAN név és az amerikai vér elég arra, hogy efféle utazások csupán csak kisebb kirándulás számba menjenek náluk. Most is egész családostul, orvossal és tolmácscsal utazva keveslik csupán a hosszú norvég tengerpart megkerülését, hanem visszajönnek velünk Throndhjembe, onnét Stockholmon át Szent-Pétervárba, Moszkvába mennek, megnézik a nisninowgorodi vásárt, lerándulnak Konstantinápolyba és Chernel : Utazás Norvégia végvidékére.