Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XI. Svaerholtklubben

2Ö1 tetőtől talpig borítva volt sirályoktól s bizonyos távolból úgy látszott, mintha be lenne havazva. Egészen a hegy alá jártunk s ekkor megszólalt a hajó gőzkürtje, egy ágyú lövés dördült el s pár rakéta sustorgott a fedélzetről a hegyoldalra, hogy a madártömeg közt szétdurranjon. Leirhatatlan, képzeletemet felülmúló látvány következett erre (27-ik kép). Mintha az egész hegy egyszerre törmelékké változna vagy hófergeteg tánczolna előttem, úgy omlott le a sziklapárkányokról a sok millió madár s köd formán, mintegy óriási fátyol, a világtáj egyik felét eltakarta. Mint mikor a szél ködfelhőket hajt maga előtt, úgy lebegett ide-oda ez a sirályfelhő, megszakadozva, összesűrűsödve. Egyes ezereket számláló csapatok kiváltak belőle, leereszkedtek a tengerre s elborították felszínét, himbálódzva, hajlókázva a hullámfodrokon. BREHM e látványnál a tengert égboltozathoz hasonlítja, melyen a sirályok a csillagok; majd sötétes habruhához, mely millió gyöngygyei van ékesítve s azt mondja : «a lebocsájtkozott mennyiség a tengert beláthatatlan távolságig ellepte.» Én ezt a tüneményt már kisebb mértékben láttam. Igaz, ezernyi sirály úszkált most is a tengeren, de csak a hegy tövét verdeső részeket borították el, szemmel elérhető határokon belül. A felzudult, szálldosó tömeg azonban féketvesztett szunyogtánczot járt a légben, főleg a hegy ormozata fölött, a mi messzebbről olyan forma benyomást tett a nézőre, mintha a sötét sziklafalnak halványabb színű áttetsző udvara lenne. HERMAN azt irja, hogy az ágyudurranásra, rakéta pattanásra a hegyen ülő sirályoknak körülbelül x/

3 része kelt föl,