Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

X. A legészakibb Európában

248 s ha akartuk ebédre és vacsorára is megkaptuk, de másrészt az ebéd majd mindennap ugyanazokat az étkeket nyújtotta kevés változatossággal. Rendszerint volt valami rossz sajt vagy gyenge húsleves, azután forralt lazacz, tőke hal vagy flundra vagy a rettenetes «ßskeboller», a mi nem más mint szitán átnyomott s így péppé vált halból készült gombócz, tejeslében; mint harmadik fogást legtöbbször főtt, sovány bárány- vagy tehénhúst kaptunk, azután gyümölcs kocsonyát édesen tejszínnel vagy puddingot mártással; jó nap járt, ha palacsinta került tésztáúl. A második és harmadik fogáshoz mindig volt burgonya, melyet másként nem is készítenek itt mint főve, főzelék alig volt. A befőzött gyümölcskocsonyák itt termő afonyaféle bogyókból vagy a hires «Molter»-bői, az északi apró málnából készültek. Ez utóbbi édes savanykás üdítő izét meg is kedveltük s mindig megvigasztalódtunk, ha a málnánkhoz hasonló sárgapiros gyümölcsöt behozták. Vizet egész tromsői létezésünk alatt nem ittunk, feleségem csak Seite rsmn d-t vagy «Sodavand»-1, magam pedig a Tromsőn főzött sört ittam. Csak két eset volt, mikor mégis kóstoltam vizet, egyszer olvadt hólevet, egyszer tengervizet; elgondolható, hogy az utóbbi próbakisérlet e tekintetben víziszonyba döntött. A hajón a rendes életet is újra megszoktuk, mert Tromsőn minden napnak, úgy az alvást, étkezést mint a foglalkozást is tekintve, más volt a beosztása, a folytonos nappal teljesen megbontotta az élet rendjét sőt még a napok datuma iránt is nem egyszer kétségünk volt. Hol éjjel vadásztunk s délelőtt pihentünk, hol délután ebédeztünk s éjjel reggeliztünk, általában véve azonban, úgy mint a norvégek maguk sem alusznak sokat nyár idején, mi meg időmegtakarításból még a rendes alvásnak szentelt pár órát is megrövidítettük. Éjfél előtt csak kivételesen látott az ágy s ilyenkor Tromsőn