Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

II. Thorwaldsen hazájában

22 s dicsértük a vizetálló köpönyeg hasznát. Már egy óráig tartott az utazás, eltűnt a szárazföld, csak a hánytorgás erősbödött. Magam is kezdtem érezni valami kellemetlen nyomásformát agyamon s el voltam mindenre készülve, de hát nem lett baj, erősen tartottam magamat. Szegény feleségem azonban hasztalan vivődött, a szédülés igen megkapta; no de nemsokára összeszedte magát. Két óránál tovább tartott az átkelés Falster szigetére, hol Gjedsernél horgonyoztunk. Közvetlen a kikötőnél lévén a vasúti állomás, csak a vámvizsgálat választott el tőle. Éppen hogy reá néztek kézitáskáinkra s így hamar elfoglaltuk helyünket a vasúti kocsiban. A vidék, emberek egyszerre megváltoztak, német szót nem hallottunk már, csak a dán nyelv angolos-németségű hangjai csendültek meg, nekünk félig érthető zene gyanánt. Síkföld köszönt mindenfelé, helylyel-közzel erős turfatelepek és tőzegvágások, üde rétek és fák közül kandikáló házikók élénkítik az egyhangúságot. A réteken őrizet nélkül lovak, szarvatlan tehenek és a nagy dán birkák láthatók s ha közelebb szemügyre veszszük a csendesen legelésző állatokat, azt észlelhetjük, hogy meglehetős hosszú pányván czölöphöz vannak kötve, s ha a dolog érdekel, megtudhatjuk, mire való ez a kikötés. Az állat magára hagyatva legelhet a meddig a kötél ereszti, egy nagy körben tehát övé a rét termése; ha ezt a kört lelegelte, odább viszik a czölöpöt s új legelőt adnak neki, azután megint odább, míg a rét végére érnek; addigra azonban a rét elején már megnőtt a fű s kezdik elölről. Ezek az állatok éjjel-nappal a szabadban vannak s az éjszaka hűvössége ellen négyszögletű, hátukra erősíthető s alul megköthető takarót kapnak, olyanformát, mint a mi kávénénikéink amerikai csupaszszőrű agarai s tudj' Isten miféle korcsszülöttekké fajzott ölebei.